A tojás már az ősi pogány kultúrákban is a folyamatosan újjászülető élet és a termékenység jelképe volt, míg a keresztény húsvéthoz kötődően elsősorban a feltámadást szimbolizálja. A keresztény hittérítők igen hamar felismerték, hogy sokkal hatékonyabban terjeszthetik az új hitet, ha a természet tiszteletén alapuló pogány vallások bizonyos ünnepeit valamilyen formában átemelik a kereszténység ünnepei közé.
Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?
A kelta, illetve az ógermán hitvilágban a tavasz és az erdők istennője Ostara volt – az ő nevéből ered a húsvét német (Ostern) és angol (Easter) mai elnevezése. Ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett, amikor a természet már felébredt téli álmából. A legenda szerint Ostara egy erdei séta közben talált egy szárnyán megsebesült galambot, és csak úgy tudta megmenteni őt, hogy átváltoztatta őt egy nem szárnyas állattá – jelen esetben éppen nyúllá. A nyúllá változott galamb életben maradt, hálából pedig színes tojásokat kezdett tojni.
Egy másik történet szerint a tojást tojó nyuszi világhódító karrierje egy félrehallással kezdődött – szintén germán nyelvterületen. A húsvéttal nagyjából azonos időszakra eső pészahkor a német zsidók egy fácánfélével, a császármadárral és annak tojásával ajándékozták meg egymást. A császármadár németül Haselhuhn, rövidebb, köznyelvi változatban Hasel, amelynek hangzása csaknem azonos a Hase szó kiejtésével, ami viszont nyulat jelent. Mindössze egyetlen mássalhangzón múlt tehát a nyuszitojás keletkezése. A tojásokat cipelő és azokat a kertben elrejtő húsvéti nyuszi figurája mára világszerte elterjedt, azonban Franciaországban és Belgiumban még tartja magát az a hagyomány, miszerint a tojásokat a húsvéti harangok (cloches de Pâques) pottyantják le.
Tojáshéjra írt üzenetek
Fotó: 123rf
Az életet és a termékenységet szimbolizáló tojás héjának díszítése sokkal régebbi hagyomány, mint azt gondolnánk. Afrikában találtak egy több mint 60.000 éves strucctojást is, amelynek héjába mintákat karcoltak, de mezopotámiai, óegyiptomi és krétai sírokban is találtak több mint 5000 évvel ezelőtt készített díszes arany- és ezüsttojásokat. A korai keresztények pirosra festették a tojásokat, amelyekkel Jézus kereszthalálára és kiömlő vérére, illetve csodás feltámadására emlékeztek. Később terjedtek el a díszített tojások, amelyeknek mintái fontos szerepet kaptak: a tojásra „írt" motívumok a tojásfestő lány üzenetét közvetítették a locsoló legény számára.
Édes húsvét
Fotó: 123rf
Csokitojás nélkül ma már elképzelhetetlen a húsvét – a gyerekek legnagyobb örömére. Az első csokitojás 1873-ban készült az angliai Cadbury édességmanufaktúrában, ahol keserű étcsokoládéból formáztak tömör tojásokat. A cukrászati technológiák fejlődésével aztán könnyű, üreges tojások jelentek meg a piacon, amelyeknek közepébe már apró meglepetéseket is lehetett rejteni, vagy meg lehetett tölteni őket különféle krémekkel és likőrökkel. A csokitojások gyorsan népszerűvé váltak, hiszen könnyű volt tárolni őket, hosszú ideig megőrizték a minőségüket, csillogó, színes csomagolásukkal pedig versenyre kelhettek a díszes hímes tojásokkal is.