Évente több millió turista keresi fel a New York állam és a kanadai Ontario határán magasodó gyönyörű természeti jelenséget. Télen a zord időjárás miatt kevesebben látogatják, pedig a látvány nem kevésbé elképesztő. A vízesés mögötti barlang is különleges ilyenkor, hiszen az erős vízpermet helyett mindenhol óriási jégcsapok lógnak.
A Niagara-vízesés két részből áll (a Kecske-sziget választja el): az amerikai oldalon fekvő részét nevezik Amerikai-zuhatagnak, a kanadai oldalon pedig a híres Patkó-vízesés található. Ez a legnagyobb, amely mellett az amerikai oldalon kisebb zuhatagok zúdulnak alá.
A Niagara-folyó a Nagy-tavakat köti össze az Atlanti-óceánnal. Az említett tavak azért bírnak különleges jelentőséggel, mivel Földünk édesvízkészletének 20%-át őrzik, és ezek nagy része átfolyik a Niagara három ágán. Mely vízesés, bár nem számít földünk legnagyobbjának (a magassági rekorder az Angel-vízesés, a legszélesebb pedig a Viktória-vízesés), mindenképp az impozánsabbak közé tartozik: percenként több mint 168 000 m³ víz zúdul le rajta.
Ha megérett az elhatározás a látogatásra, és jegyet szeretnénk váltani (megéri online előre megvenni), hogy megnézzük a vízesést, akkor ezt a kanadai részen és az amerikai oldalon is megtehetjük, bár a Patkó miatt nyilván a kanadai szakaszon látványosabb a vízi világ.
Így néz ki nyáron:
Fotó: 123rf
A Patkó-vízesés nyáron
Jégburokban
Ám hiába a felfoghatatlan vízhozam, van az az időjárás, amely még ennek az erőnek is képes megálljt parancsolni. Így volt ez 1848. március 29-én, mely napon nem mindennapi látvány tárult a helyiek szeme elé: egy felső jégtorlasz miatt teljesen leállt a vízesés. Egy másik befagyás alkalmával, 1912. február 4-én pedig megengedték, hogy a látogatók gyalogosan, a jégen közelítsék meg a zuhatagot. De ez volt az utolsó alkalom, amikor lehetőség nyílt a jégsétára, mivel olyan sokan voltak kíváncsiak a nem mindennapi látványra, hogy a jég egy ponton beszakadt, és három ember elmerült.
Legyen tél vagy nyár, a vízesés mindig vonzotta azokat, akik kihívást kerestek. Akadtak, akik egy hordóban akartak átjutni a zuhatagon, és voltak, akik azt a próbatételt választották, hogy drótkötélen sétálva kelnek át fölötte. Ezeket a kísérleteket azonban nem sokan élték túl. Aki hasonlóan kalandvágyó, ám a biztonságot sem veti meg, az ma már egy modern drótkötélpályán végigsuhanva pumpálhatja fel az adrenalinszintjét – a kanadai oldalon található 670 méteres Mistrider Zipline-on ugyanis már magunk is kipróbálhatjuk, milyen a Niagara fölött lebegni. A kötélpályát ráadásul naplemente után is ki lehet próbálni, amikor a vízesés színes fényárban úszik.
Ilyen a kivilágított vízesés:
Fotó: Unsplash
Este is látványos
