Ezeket az izlandi természeti képződményeket „Üvegtermeknek" is szokták nevezni – a jégkupolák tulajdonképpen a gleccserek alatt ideiglenesen kialakuló jégbarlangok, amelyek nagyon tiszták, így részben áteresztik a fényt, következésképp alattuk állva valóban olyan hatást keltenek, mintha üvegkristályok magasodnának a fejünk fölé.
A jégbarlangok létrejöttéhez egy nagyon különleges együttállásra van szükség. Nyáron, amikor olvadnak a gleccserek, a lefolyó csapadék kis vájatokat, víznyelőket képez a jégben, mely járatok üregekké alakulnak, és egy nagyobb olvadás közben meg is mozdulnak.
Hogyan lehetséges ez?
A gleccserek mindig a hóhatár fölött alakulnak ki, vagyis a hideg miatt ezeken a területeken a csapadék mindig hó formájában esik. Ám, ahogy napközben enyhül az idő (kizárólag nyáron), az olvadó csapadék az említett kis vájatokban befolyik a jég alá, megmozgatja a nagy jégtömeget, a jégtömb lejjebb csúszik, majd a hideg miatt pár órán belül vissza is fagy. A rétegek közé folyó vízből képződő kis jégdarabok pedig összetapadnak, és kürtőket hoznak létre a gleccserek alján – ezeket hívjuk Üvegteremnek.
Az egyik leghíresebb jégbarlang a Svínafellsjökull gleccseren formálódik évről évre, és rengeteg turistát vonz – persze csak a bátrabbak közül, hiszen az extrém látványhoz extrém körülmények is párosulnak. Egy ilyen barlangtúrához ugyanis speciális felszerelés és némi tapasztalat is szükséges.
