Beltenger a sivatagban és tevefutam

Bár a közelgő sportesemény remek apropót ad a távoli, hazánkban szinte ismeretlen ország felfedezésére, az emírségbe akkor is megéri ellátogatni, ha a világ legnagyobb futballsztárjai épp nem ott rúgják a bőrt.

Az ország büszkesége a Khor al-Adaid, ez a sósvízű, viszonylag fajgazdag beltenger, amely az UNESCO természeti világörökségi helyszín cím várományosa.

A vízbe futó homokdűnék földönkívüli látványa garantáltan letaglózza még a gyakorlott világutazókat is: a valószínűtlenül azúrkék tenger és az aranysárga homok találkozása életre szóló emlék lesz!

A páratlan természeti csodát gyalog, crossmotorral vagy motorcsónakkal egyaránt felfedezhetjük, de a népszerű Khor al-Udaid strandon meg is mártózhatunk, szálláshelyül pedig luxuskempingek és csillogó szállodák sora közül választhatunk.

Mivel fejedelmi nagyragadozókkal, méretes emlősökkel az ország nem büszkélkedhet, Katarban az arab bejzát, egy antilopfélét neveztek ki nemzeti állatnak. A mókás jószág vadon és ridegtartásban egyaránt előfordul, így négykerék-meghajtású dzsipeken vagy teveháton megejtett sivatagi szafarinkon számíthatunk a felbukkanásukra.

Apropó, tevék! Róluk szintén képtelenség lemaradni, ugyanis az országban több mint 22 ezer példány tapossa a homokot. A sivatagi tradíciókból eredő teveversenyek több millió dolláros iparággá nőtték ki magukat. A leghíresebb pálya, az al-Sahanija, minden év októbere és februárja között a szurkolók éljenzéstől hangos. Érdekesség, hogy Katarban 2004-ben betiltották a gyerekzsokék indítását, így a helyiek igazi 21. századi megoldást fundáltak ki: a versenypályán a tevék hátára robotokat ültetnek. A távirányítású, okos kis kütyüket harsányszínű hámokkal erősítik az állatokra. Ha tehát Katar felé vesszük az irányt, programjaink sorába feltétlenül iktassuk be a tevefutamokat! A pálya Dohától alig 40 kilométerre fekszik, könnyedén megközelíthető.

Errefelé azonban nem csak a földön, az égben is ritkaságot láthatunk. A solymászatot még a beduin ősök hozták magukkal a félszigetre, a katariak pedig a mai napig büszkén űzik e különleges sportot. Szemlékre, bemutatókra, versenyekre sok helyen, akár a hotelünk lobbijában is válthatunk jegyet, ha pedig kevés az időnk, a levegő legendás vadászait a dohai sólyompiacon is megtekinthetjük.

Kevés az eszkimó

Etnikai szempontból az ország igencsak hasonlít a többi arab miniállam különleges felépítésére: a lakosságnak mindössze 12%-a katari állampolgár, a többséget külföldi, elsősorban a dél-ázsiai országokból érkező munkások adják. Ebből kifolyólag a félsziget egy igazi kulturális olvasztótégely. Dohában sétálva számos európai jön majd szembe velünk, és a nyugaton jól megszokott, divatos bolthálózatokat sem kell nélkülöznünk. A csillogó bevásárlóközpontok, luxusüzletek, francia éttermek, ázsiai különlegességek ugyanúgy hozzátartoznak az utcaképhez, mint a laza, bokáig érő inget, fejükön gutrát viselő férfiak vagy a hajukat színes abaja alá rejtő nők.

Ezt a kulturális sokszínűséget az ország konyhája is remekül leképezi. A hagyományos arab és levantei kulináris tradíciók mellett az iráni, az indiai és a thai konyha is jelen van, ám a döntő többségében importált élelmiszerek között szép számmal fordulnak elő európai, amerikai alapanyagok is.

Az emírség nemzeti étele a bárányból vagy csirkehúsból sokféle zöldséggel és fűszerrel elkészített, rizzsel tálalt machboos.

Népszerűek a tenger gyümölcsei, de az olcsóbb helyeken gyakoriak az indiai, pakisztáni fogások. Szerencsére édességből sincs hiány: az arab kunafa (édes, olvasztott sajt pisztáciával), a lugimat (mézzel sült tészta) és a khabee (rózsavízbe, vajba, fűszerekbe áztatott morzsolt datolya) megérdemel egy-egy próbát! Ha pedig az ebéd végén kávét rendelnénk, próbáljuk ki a helyi gahwát, ami sötétre pörkölt arabica kávébabból készül, és jellemzően feketén, cukorral fogyasztják. A kulináris élvezetek őrült forgatagát keressük például a dohai Marriottban, ahol a száz méter hosszú büfé a világ minden ínycsiklandozó falatját elénk tárja.

Dohai hightech

Érthető módon Doha az országba érkező nyaralók bázisa: a városon kívül szinte csak a sivatag terül el, így egy-egy szervezett kalandtúrától vagy ötcsillagos tengerparti lazítástól eltekintve a fővárosban tölthetjük el az időnket. Programokban azonban nem lesz hiány! Kezdetnek ott csillog a West Bay ikonikus építménye, a 46 emeletes Burdzs Doha, amelyet fürge üvegkabinos liftekkel mi is meghódíthatunk. Ha további szupermodern építészeti látványosságra fáj a fogunk, ugorjunk be a nemzeti könyvtárba. A több mint kétmillió darabos könyv- és iratállományt kezelő intézmény turisztikai csúcspontja azonban nem is maga a gyűjtemény, hanem az űrhajót formázó, pazar üvegpalota. Kiemelkedő színvonalú iszlám művészeti tárlatot csodálhatunk meg továbbá a Museum of Islamic Artban, de egy laza napot érdemes odaadni a mesterséges luxusszigetnek, a The Pearlnek, ahogy a gyerekek kedvencének, a hatalmas Aqua Park Qatar vízi vidámparknak is.

Közlekedésre városon belül, költségkímélő megoldásként, használjuk a futurisztikus, légkondicionált, csillogó-villogó metróhálózatot, amely Doha valamennyi fontos pontját összeköti a felszín alatt.

Tradicionális arab benyomásokat a kikötőtől nem messze található al-Kut erődben, illetve a Souq Waqifon, a klasszikus piacon gyűjthetünk. Arra azonban készüljünk fel előre, hogy a pénztárcánk jóval könnyebb lesz az árusok kacskaringós sorai között megtett kincsvadászat után! Katarba egyébként sem javasoljuk, hogy kicentizett büdzsével érkezzen a turista. Bár szállást egy nagyon egyszerű hostelben fejenként és éjszakánként 6500, közepes szállodában 22 ezer forintnak megfelelő összegért is találunk, s a legolcsóbb helyeken akár 2500-3000 forintnyi katari riálért is megebédelhetünk, az emírség alapvetően a drágább úti célok közé tartozik. A taxióra több mint 1000 forintról indul, a csábító szervezett utak, a felkapott éttermek fogásai, az exkluzív programok pedig nem ritkán csillagászati áron érhetők el. Viszont valljuk be: mit ér egy nyaralás, ha szinte mindenre nemet kell mondanunk?