Áttekintve az utóbbi néhány évszázad történelmét és művészettörténetét, számos nagy hatású személlyel találkozhatunk, akik kemény koffeinfüggőségükről is ismertek voltak.
„A kávé engem felélénkít, gyomorégést és fájdalmat okoz, de az élvezet mindent elnyom. Inkább szenvedek, minthogy a szenvedélyem nélkül éljek." – Napóleon
Bonaparte Napóleon száját hagyták el e szavak, jól mutatván, milyen meghitt kapcsolatban állt a hedonista személyiségjegyeket sem nélkülöző hadvezér a fekete nedűvel. Vele ellentétben Bach például egyenesen bűnös italnak tartotta és még szonátát is szerzett a koffeintartalmú élénkítő italról. Beethoven pedig egyedi recept szerin főzte a kávét, ami akkoriban nem volt egészen elfogadott.
Azt nem tudni pontosan, hány kávé miatt szenvedett Napóleon gyomorégéstől, ám honfitársa, Honoré de Balzac a feljegyzések szerint napi ötven csészével ivott meg. A Huhogók világhíres írója azonban nem volt egyedül önpusztító szenvedélyével. A francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, a Candide szerzője, Voltaire is legalább 40-50 feketét megivott egyetlen nap alatt. Ez a hihetetlen mennyiség már csak azért is félelmetes, mert a hozzáértők szerint napi 70 elfogyasztott kávé akár halálos is lehet, ám nagyjaink erről mit sem tudtak, így például Voltaire is vígan eléldegélt 83 éves koráig, különösebb betegség vagy tünet nélkül.
Bach és a bűn itala
Johann Sebastian Bach
Német nyelvterületen sokan ellenségesen tekintettek a kávéra az elmúlt századokban, éppen ezért nem voltak könnyű helyzetben a szenvedély hívei. Így volt ezzel Johann Sebastian Bach is, aki 1732-ben a Kávékantátával gúnyolta ki a bécsi kávézók felvirágzása nyomán keletkezett széles körű felháborodást. Akkoriban a kávézást egyfajta bűnös szenvedélynek tartották, amivel a barokk zeneszerző-géniusz sehogy sem tudott egyetérteni.
Ludwig van Beethovent szintén szoros kapcsolat fűzte a kávéhoz. A mester maga számolta le egyenként minden egyes csészéhez a 60 szem kávébabot, ami éppen tízzel volt több , mint amennyit akkortájt helyénvalónak tartott a közízlés. Beethoven mániáját veszélyesnek ítélték, ő maga pedig előszeretettel épített is erre: életrajza szerint többször úgy küldött el nemkívánatos vendégeket a háztól, hogy kávéval kínálta őket.
Nemcsak művészi, de uralkodói körökben is akadtak lelkes rajongói a kávénak, Erzsébet királyné, azaz Sisi is előszeretettel hódolt a fekete frissítőnek. Az ő favoritja természetesen a bécsi kávé volt, amit kedvenc virágával, az ibolyával együtt lefőzve készíttetett el magának. A meglehetősen bizarrul hangzó főzetből a korabeli füveskönyvek szerint roppant hatásos szerelmi bájital is készíthető.