Portugália, Európa széle

Portugália egykoron az európaiak által ismert világ széle volt, ahonnan oroszlánszívű felfedezők vágtak neki az ismeretlen vizeknek, és végül szinte a fél világot az uralmuk alá hajtották. Hódítók ide vagy oda, a fapados járatok népszerűvé válásáig Európa ezen szeglete valahogy mégis kiesett a turizmus fősodrából – egészen az elmúlt néhány évig, azóta ugyanis egyre többen fedezik fel a régió autentikus, vad szépségét, ősi múltját (kelta, vizigót, római és mór emlékek érnek itt egybe), és élvezik kedves lakói vendégszeretetét. Utóbbiról hivatalos „papírja" is van az országnak, két évvel ezelőtt ugyanis a föld legbarátságosabb országának választották Portugáliát, a kutatás szerint külföldiként itt a legjobb élni. Nem csoda, hiszen a barátságos helyiek mellett a főváros mindent magába tömörít, ami miatt az ország maga is igen szerethető: gyönyörű építészetet, elképesztő vízparti panorámát, varázslatos hangulatot – mindezt emberi léptékben, hiszen a Budapestnél jóval kisebb várost mindössze félmillióan lakják.

A színes óváros

Lisszabon legrégebbi városrésze a mór uralom idején kiépült Alfama (neve a szökőkutat és fürdőt jelentő arab alhamma szóból ered), mely a várhegy lejtőitől a Tajo (vagy Tejo) folyóig terjed, és a gyökereire való tekintettel építészetén jelentős arab hatás érezhető. A környéken több nevezetességet is találunk, amelyek egyúttal a legrégebbiek is a városban, hiszen a szinte egész Lisszabont romba döntő 1755-ös földrengés ezt a városrészt megkímélte. A negyed szélén magasodik São Jorge vára, ez a 16. század elejéig a király lakhelye volt, és megér egy kis mászást, innen nyílik ugyanis a legszebb kilátás a városra. Ha pedig valami ennél is gyönyörűbbet akarunk látni, sétáljunk el a Palácio Azurarához, e lenyűgöző belső terekkel bíró, 17. századi palotához, amely egyben az alkalmazott művészetek múzeumának is otthont ad (Museu de Artes Decorativas). A nyugati oldalon található a város legrégebbi temploma, a 12. és 14. század között épült katedrális (Catedral de Lisboa), de a nemzeti panteon Panteão Nacional is látogatásra érdemes.

HALLGASSUNK FADÓT AZ ALFAMÁBAN! ÉDES-BÚS DALLAMOK

A szűk utcácskákban megbúvó kisebb-nagyobb bárok többségében esténként élő zenével várják a közönséget, a legnépszerűbb műfaj pedig természetesen a luzitánok hagyományos, melankolikus zenéje, a fado. Hogy milyen is ez a gitárral kísért, 19. századi énekstílus, azt a legjobban egyetlen szó, a rendkívül összetett portugál életérzést kifejező saudade írja le. Egyszerre foglalja magában a vágyakozás, a nosztalgia, a fájdalom, a szerelem és a boldogság érzését. A fado szülőhelye pedig nem más, mint az Alfama (múzeuma is van a városrészben, a Museu do Fado), így itt mindenképp érdemes egy zenés estet beiktatnunk.

ÓVÁROSI STREET ART KORTÁRS MŰVÉSZET RÉGI FALAKON

A Felsővárosnak, Bairro Altónak nevezett belvárosi részt kivételesen nem közvetlenül a folyóparton, hanem a Tajótól néhány utcával feljebb találjuk. A Bairro Alto szépen illeszkedik a sűrűn beépített mediterrán középkori óvárosok sorába: apró erkélyes, kanyargós, macskaköves utcácskák, a házak aljában bárok, de itt minden sokkal színesebb annál. Az alapból színesre festett házak jó részét elgondolkodtató és szellemes street art alkotások díszítik. A városrész a 15. században alakult ki, a gyarmatosító korszak felívelésekor, mára pedig Lisszabon bohém szívévé vált. Bairro Alto szomszédja, Baixa ugyan hagyományosan kereskedelmi és banki negyednek számít, épületei végett azonban mindenképp sétáljunk erre. Főként, hogy itt, a Kereskedők terén (Praça do Comércio) találjuk a városba vezető, igencsak fotogén díszkaput. Ezt nézzük meg hátulról is, ugyanis mögötte egy különösen szép utcát találunk, a Rua Augustát.

HELYI INSTASZTÁROK A LEGNÉPSZERŰBB LÁTNIVALÓK

Ha két látnivalót kell említeni Lisszabonból, ami elsőre beugrik az embereknek, az nagy valószínűséggel a Torre de Belém és a sárga villamos lesz. A Belém-torony a 16. században épült, eredeti célja pedig a kikötőérzés megteremtése volt. Rendészeti funkciója sokáig megmaradt, volt, hogy börtönként, és volt, hogy fegyverraktárként hasznosították. Kőből faragott, mór stílusú tornyaival, csipkés teraszaival a város legtöbbet fotózott pontja. Az említett villamosok sem sokkal maradnak el fotózottságban, a magyarok számára nem is teljesen ismeretlen sárga kocsik nemcsak kedves és retró megjelenésük okán lettek ekkora kedvencek, de a metróhálózattal ellentétben városnézésre is kiválóan alkalmasak. Válasszunk egy szimpatikus vonalat, és csorogjunk le-fel Lisszabon dombjain, hogy még jobban megismerhessük a várost, ahol egy másik sztárépítmény is figyelemre érdemes: a Belém-torony és az Alfama negyed között félúton, a Tajo folyó felett húzódik az Április 25. híd, amely már önmagában is lenyűgöző építmény, ám az igazi látványosság az odaát, Almadában található Krisztus király-szobor (Santuário de Cristo Rei). A széttárt karú Megváltó 28 méter magas, de egy 82 méteres talapzaton áll, amelynek a tetején pedig egy gyorslifttel megközelíthető kilátót találunk.

EZEK NÉLKÜL NEM JÖHETÜNK EL LISSZABONBÓL

1. Elzarándokolni a Szent Jeromos-kolostorba (Mosteiro dos Jerónimos) Pastéis de Belém süteményért.

2. Kivárni a sort a legendás Ramiro sörözőben, kiválasztani néhány herkentyűt az akváriumból, megsüttetni, és a helyiek közt ülve elfogyasztani.

3. Megcsodálni az óceánt és a víz által formált, vad partot a Costa de Lisboán.

4. Körülnézni földünk második legnagyobb akváriumában (Oceanário de Lisboa): 5 millió liternyi vízben úszkál itt a világ tengereinek lakóiból mintegy 16 ezer példány.

5. Inni egy pohárka portóit: a brandyvel erősített bor a felfedezők hőskorából származik, amikor a hosszú út alatt a hordókban megromlásra ítélt bort pluszalkohollal tartósították.