Mexikó esetében is igaz lehet az állítás, miszerint egy élet is kevés a felfedezésére – de mindenképpen érdemes valahogyan elkezdeni. Ezt segítendő egy lepróbált, kompakt kéthetes körtúrát javasolunk, egy fontos gondolattal kiegészítve: ha valaki eddig a biztonsági kockázat miatt hanyagolta a napsütötte úti célt, megnyugodhat; az ország még nőként, egyedül autózva is teljesen biztonságosnak és barátságosnak bizonyult, így csak a szokásos óvatosságra van szükség, félni nem kell!

1. nap: Playa del Carmen

A Yucatán-félsziget legforgalmasabb nemzetközi repülőtere Cancún mellett található, ahonnan közvetlen buszjáratokkal lehet eljutni a két népszerű nyaralóhelyre: Cancúnba és Playa del Carmenre. Bár a nyaralók körében az előbbi népszerűbb, mi az utóbbit ajánljuk, ugyanis itt közvetlenebb, barátságosabb a hangulat és az autókölcsönző cégek is megbízhatóbbak.

A fiatalos hangulathoz sokat hozzátesz, hogy a turisták mellett sok digitális nomád is itt ütött tanyát, így a város tele van remek kávézókkal, a parton egymást érik a jobbnál jobb éttermek, és sok amerikai kiskereskedelmi, éttermi lánc is jelen van, ami a nyugati vendégek számára az otthonosság érzetét kelti. A város ütőere a Quinta Avenida, ahol az autóbuszállomás is elhelyezkedik, közelében – alig pár perc gyaloglásnyi távolságra – számos pénzváltó, hotel és autókölcsönző cég érhető el. Első napra épp elég mindezt felfedezni, majd a gyönyörű naplementében a parton vacsorázni valami finomat.

2. nap: Valladolid környéki víznyelők

Az elkövetkező három éjszakára célszerű Valladolidot kijelölni bázisnak, hiszen innen remekül megközelíthető Ek Balam, Chichén Itzá és sok festői cenote (kútszerű víznyelő). Valladolid egyébként egy nagyon kellemes, szerethető város, amely nagyobb mérete ellenére kisvárosi hangulatot áraszt a sok színes, földszintes házikó miatt.

Itt aztán rögtön belecsapunk a mexikói programok legjavába, a cenoték meglátogatásába. Bár ezek a természetesen kialakult, kútszerű üregek az egész világon előfordulnak, a legtöbb mégiscsak Mexikóban van, azon belül is a Yucatán-félszigeten. Becslések szerint 7–8 ezer is lehet belőlük, de sok magánterületen található, na meg újak is folyamatosan kialakulnak, így nincs pontos nyilvántartásuk. A cenote jellemzően meredek falú, kerek felszínforma, akkor keletkezik, amikor egy föld alatti barlang teteje beomlik. A maják nagyon tisztelték a víznyelőket, hiszen ezek biztosították számukra a friss vizet, valamint hitük szerint megteremtették a kapcsolatot egy másik világgal.

Valladolid környékén tehát rengeteget találhatunk, és mivel mindegyik egy kicsit eltér a többitől, érdemes többet is felkeresni. Van, amelyik szinte teljesen barlangszerű, csak egész pici nyílással a mennyezeten, benne sok cseppkővel – erre jó példa a Cenote Xkeken. De akad olyan is, amelynek a teteje szinte teljesen nyitott, ilyen például a Cenote San Lorenzo Oxmán, ahol a kedvenc időtöltés a liánokról való vízbe ugrálás. Ez a víznyelő azért is különleges, mert az itt élő fák gyökerei az egykori felszíntől lógnak be a vízbe, fantasztikus dzsungelhangulatot keltve.

Az Instagram-sztár víznyelő mégis a Cenote Suytun, amely már-már egy elegáns fotóstúdióra hajaz a kiépített platformjával. Ezek után már meg sem lepődik az ember, hogy itt egy profi fotós (!) is tanyázik a mélyben, aki különféle csomagokat árul a gyakran hosszú sorban kígyózó turistáknak.

A cenotelátogatás praktikus tudnivalóiról annyit, hogy jellemzően 80–125 pesós belépődíjat kell fizetni, és ha valaki fürödni is akar, akkor kötelező a mentőmellény. A cenoteetikett két fontos eleme, hogy kötelező az előzetes zuhany és tiltott a naptej – mindkettő a természet védelmében.

3. nap: Ek Balam és Las Coloradas

Bár a legtöbben a nagy és híres rommezőket keresik fel, ha nem is helyettük, de azok mellett ajánlott néhány kisebbet is útba ejteni. Ilyen például Ek Balam is Valladolid közelében, ahol soha nincs tömeg és könnyen bejárható. De a legfőbb előnye, hogy itt még fel is lehet mászni a nagy (32 méter magas) piramisra, mely mutatvány a világhírű rommezőkön már évek óta tilos. Bár a magas, keskeny lépcsőkön nem egyszerű felkapaszkodni, és még inkább hajmeresztő lefelé ereszkedni, megéri a fentről nyíló pazar panoráma miatt.

Innen további egy órát autókázva lehet elérni a rózsaszín tavat; a tengerparthoz közeli Las Coloradas különleges színe a sós környezetbe szívesen telepedő planktonoknak, vörös algáknak és sórákoknak köszönhető. Itt befizethetünk egy vezetett túrára a tó körül, de meg is állhatunk a parton csak úgy, fotózkodni.

4. nap: Chichén Itzá

Minthogy a Yucatán-félsziget, sőt egész Mexikó egyik leglátogatottabb látnivalójáról van szó, itt nehéz okosnak lenni: még ha a reggel 8 órai nyitásra is érkezik az ember, akkor sem lehet egyedül a romokkal. Ráadásul nemcsak turistából van rengeteg errefelé, de árusokból is, ami azért tud zavaró lenni. Senkit ne érjen meglepetésként, hogy a fenséges El Castillót csak körbesétálni lehet, ugyanis egy korábbi halálos baleset miatt a felmászás ma már nem opció.

Az El Castillo mellett a másik fő látványosság az ősi maja világ legnagyobb labdajátékpályája, amely szabadon bejárható, így testközelből érzékelhetjük annak nagyságát.

Gyors napi mérleg: Chichén Itzá építészete valóban egyedülálló, de a fenti körülmények okán a kisebb, kevésbé ismert rommezőkön több „intimitásra” számíthatunk. Kihagyni persze nem lehet, de azt javasoljuk, legalább egy-két másik is kerüljön be a túratervünkbe.

5. nap: Izamal

A tarkabarka Valladolid után egészen más városkép fogadja a látogatót Izamalban, ahol minden egyes épület, legyen az ház, templom vagy bolt, egységesen sárga. Egyes források szerint egy pápalátogatás alkalmából pingálták át a házakat, de más források ezt cáfolják. A városka mindenesetre nagyon bájos és kedves, érdemes tehát itt megszállni, kiváltképp mert késő délután és kora reggel a legjobb az utcáin sétálgatni. A városközpontban rikító sárga kolostor fogad, ahol a templom és az árkádos udvar is látogatható, a központtól pedig csak néhány háztömbnyire találjuk a város saját piramisát, Yucatán harmadik legmagasabbikát, amely ingyen megmászható. Ide meglehetősen kevés turista téved el, így nagy eséllyel egyedül nézhetünk körbe a tetejéről.

6. nap: Homún

Valladolidon kívül Mérida környékén is van két térség, ahol tömörülnek a víznyelők: Campeche és Homún városok közelében. Az első városka jellegzetessége, hogy itt a cenotékat az erdő mélyén találjuk, így autóval nem igazán lehet megközelíteni azokat. A turistákat sínpáron futó kis kocsik szállítják, amelyeket lovak húznak – egyes beszámolók szerint igen rosszul tartott, satnya állapotúak, ezért jóérzésből ezt inkább kihagytam és Homúnt céloztam meg.

A város felé közeledve jellemző kép, ahogy a túravezetők az út szélén állnak a fekvőrendőrök mellett, és a lelassító autósoknak mutogatják brosúráikat. Bár őket vagy akár egy tuktukost is fel lehet bérelni, saját autóval is könnyen meg lehet közelíteni a víznyelőket. Akárcsak Valladolid környékén, itt is érdemes többhöz is ellátogatni, annyira más és annyira izgalmas mind! A Cenote Pool Uinic egy szürreálisan szép, kék vizű, cseppkövekkel ékesített barlang, a közeli Tza-Ujun-Kat érdekessége pedig az, hogy a víznyelő mélyén lévő platformról egy hatalmas fa ágaskodik az ég felé.

7. nap: Uxmal és Mayapán

Uxmal az ismertebb, nagyobb rommezők egyike, ahol a hatalmas területen szétszórt épületek még romosan is nagyon látványosak és változatosak. Igaz, itt nem lehet olyan közel menni hozzájuk, mint Chichén Itzában, de cserébe jóval kisebb a tömeg és nincs vásári hangulat. Különösen érdekes a Casa del Adivino, az a 39 méter magas ovális templom, amely az első csoda, ahogy besétálunk a terepre a jegypénztártól.

Jóval kisebb, de kifejezetten meghitt és családias a Mayapán rommező, ahol mindenhova fel lehet kapaszkodni. Ráadásul a belépő is töredéke annak, amit Chichén Itzában vagy Uxmalban elkérnek, és akár bérautó nélkül is elérhető, hiszen Méridából jár ide busz.