A nőnap csak a virágról szól? Nem, ha mi is úgy akarjuk.
„Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.” (Richard Wagner)
Közismert, hogy március 8. az a nap, amikor a nőknek virággal kedveskednek a férfiak, hogy kifejezzék tiszteletüket és megbecsülésüket. Kevesen tudják azonban, hogy a nemzetközi nőnap egyáltalán nem romantikus célzattal indult. Azt az évszázados küzdelmet fejezi ki, amelyet a nők azért folytattak, hogy a férfiakkal egyenlő esélyekkel indulhassanak neki az életnek, és kivívják a társadalom elismerését.
A nőnap előtörténete New Yorkban kezdődött, ahol 1857-ben mintegy 40.000 textilipari munkásnő magasabb fizetésért és jobb munkakörülményekért tüntetett. Néhány évvel később a Nemzetközi Munkásszövetség – közkeletű nevén I. Internacionálé – határozatot fogadott el a nők munkavégzésének jogáról. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin már nemcsak a nők munkához való jogáról beszélt, hanem az anyák és a gyermekek védelmét, valamint a nők társadalmi részvételét hirdette. Az első nőnapot 1909-ben tartották meg az Amerikai Egyesült Államokban, február 28-án – akkor még nemzeti nőnapnak nevezték.
Az első, már nemzetközinek nevezett nőnapot a II. Internacionálé 1910-ben hirdette meg – azaz alig több mint 100 éve, amikor a nők még olyan – ma már evidenciának gondolt – alapvető jogokat követeltek, mint a választójog, az egyenjogúság és a szabad munkavállalás lehetősége. A kezdeményezéshez több európai ország is csatlakozott, mint például Ausztria, Dánia, Németország és Svájc. (Érdekesség, hogy Európában mégis Svájc volt az utolsó ország, amely elismerte a nők szavazati jogát – első alkalommal csak 1971-ben vehettek részt a választásokon!) Ugyancsak 1910-ben, a Koppenhágában tartott Nőkongresszuson határozat is született arról, hogy az év egyik napja legyen jelképesen a nőké, de igazi világnappá való válásának útja Oroszországból indult el.
Az éhínség sújtotta Oroszországban az első világháború harmadik évében, 1917. március 8-án a nők kenyérért és békéért tüntettek. II. Miklós cár néhány nappal később lemondott, és a megalakuló új kormány szavazati jogot adott a nőknek. Az 1921-es moszkvai Nőkongresszuson március 8-át javasolták a nemzetközi nőnap megünneplésére, így mindenütt ez a dátum terjedt el.
1933-ban Németországban betiltották a nőnapot, mert a fasizmus szélsőjobboldali ideológiája a nemek társadalmi-politikai hierarchiájára épült, amelyben a férfié a vezető szerep. Kétségbe vonták a nők problémamegoldó és intellektuális képességeit is, mert úgy tartották, hogy a nők egyetlen hivatása a gyermekszülés és az anyaság. A kommunista egypártrendszerekben a nőnapon eleinte a termelésben kiemelkedő nőket ünnepelték, később azonban már nem terhelték ilyen ideológiák ezt az eseményt.
Az ENSZ 1977-ben ismerte el a nemzetközi nőnapot, és felvette a világnapok sorába. Azóta sok minden megoldódott a nők társadalmi szerepével kapcsolatban (pl. a választójog, tanulási lehetőségek), és sok minden nem. A nők bérezése például még a fejlettnek számító, demokratikus országokban is elmarad a férfiakétól.
Bár napjainkban kissé megkopott a fénye, ennek ellenére az egész világon ünneplik a nemzetközi nőnapot március 8-án. Nem utolsó sorban azt is, hogy az elkötelezett és bátor nőknek köszönhetően ma sokkal szabadabb életet élhetünk, mint 150 évvel ezelőtt.
Mi a nőnap üzenete 2022-ben?
Képzeljünk el egy elfogultságtól, sztereotípiáktól és diszkriminációtól mentes világot.
Egy igazságos és befogadó világot.
Egy olyan világot, ahol a különbözőség értéket jelent.
Egy olyan világot, amelyben a nemek egyenjogúak.
Erről szól a nemzetközi nőnap.