„Amennyiben építünk egy terepjárót a saját minőségi elvárásaink szerint, amelynek orrán ott díszeleg a Porsche logó, akkor az emberek meg fogják venni” – jelentette ki 1989-ben egy alkalommal Ferdinand „Ferry” Porsche, a híres autógyár alapítójának fia. Szavai az első újkori négyajtós Porsche esetében is beigazolódtak, melyet a nagyvilág több mint egy évtizeddel később Cayenne néven ismerhetett meg.
Megmenteni a süllyedő hajót
A 90-es években a Porsche komoly gondokkal küzdött. A legendás márka éves értékesítési adatai az összes modellt figyelembe véve is csak 23 ezer körül mozogtak, a gyár veszteségessé vált. A menedzsment válaszút elé érkezett: vagy kitartanak a sportautók kizárólagos gyártása mellett, így pedig előbb-utóbb lehúzhatják a rolót, vagy egy új szegmenst céloznak meg, megtartva a sportautórészleget is.
Eredetileg – sokak megrökönyödésére – a családi egyterűk (MPV, Multy Purpose Vehicle) kategóriáját célozták volna meg, ezek az autók ugyanis nagyon népszerűek voltak Amerikában. Még ennél is nagyobb felháborodást váltott ki a rajongók körében, amikor eldőlt, hogy az új modell SUV lesz. Nem a hagyományos sportos kupé, hanem egy igazán robusztus utcai terepjáró.
Hagyománybontó zászlóvivő
Fotó: Porsche
Az új, Colorado névre keresztelt modell fejlesztésébe a Porsche a Volkswagennel együttműködve vágott bele. A közös munka eredménye az azonos platformra épült Cayenne és a Touareg lett. Bár a piac szkeptikusan fogadta mindkettőt, a gyár azonban komoly célokat tűzött a Cayenne elé: a Porsche sportos génjeit kellett hatékonyan vegyítenie minőségi terepjáró képességekkel. Hogy ez sikerült-e, arról 2002-ben győződhetett meg a nagyközönség. A Porsche egyesek által lesajnált újdonsága 4,5 literes V8-as motort kapott, amely szűk hat másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, a végsebessége pedig 266 km/h volt. A Cayenne légrugós rendszert, redukciós sebességváltót és differenciálzárat is kapott. A hasmagassága 27 cm-esre volt növelhető, a hajtásrendszer pedig 100:0 és 0:100 közötti arányt tudott megvalósítani az első és a hátsó kerekek között.
A kritikus hangok ellenére a Cayenne-t vitték, mint a cukrot. A sorozatgyártás beindítása utáni években átlagosan évi 35 ezer fogyott belőle, ez magasabb volt a Porsche összes többi modelljének együttes eladási számánál. A milliomodik Cayenne 2020-ban gördült le a szalagról – Ferry Porsche fenti kijelentését pedig az idő igazolta.
Lassúnak mondjuk nem lassú
A Cayenne első verziójának debütálását két újabb generáció és számos „altípus” követte, amelyek egyre magasabbra tették a lécet. A legújabb Turbo GT 3,3 másodperc alatt gyorsul nulláról 100-ra, a végsebessége pedig 300 km/h. A Nürburgringen ezé az autóé a pályacsúcs az SUV-modellek között (7:39). A legerősebb hibrid verzió, a Turbo S E-Hybrid 680 lóerős, a forgatónyomatéka pedig 900 Nm! A Cayenne 2017-ben „a legnehezebb repülőgép vontatása szériaautó által“ kategóriában a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült. Az S Diesel modell ugyanis egy 285 tonnás Airbus A380-ast húzott maga után. A Cayenne tehát egyfajta igazodási ponttá vált.