Apró méretű, de gazdag történelemmel bíró európai országokat számbavevő cikksorozatunk ezúttal San Marinóval folytatódik.

A Riminitől néhány kilométerre fekvő törpeállam vám- és pénzunióban áll Olaszországgal, ezért fizetőeszköze szintén az euró, az Európai Uniónak azonban nem tagja. San Marino legszembetűnőbb természeti látványossága a fura alakú Monte Titano (Titán-hegy), amely az ország méretei miatt teljes egészében inkább csak külföldről, Olaszországból csodálható meg. Építészetében, nyelvjárásában, kulturális hagyományaiban vagy gasztronómiában San Marino semmiben sem különbözik a környező Emilia-Romagna és Marche olasz tartományoktól. Ennek ellenére mégis nagyon vonzó célpont – 33 ezer lakosához képest elképesztően sok, évente mintegy hárommillió turista keresi fel az apró országot.

Szuperlatívuszokban

Fotó: 123rf

Az Olaszország által teljesen körbeölelt San Marino esetében sokszorosan indokolt a felsőfok használata.

Az ország hivatalos neve Serenissima Repubblica di San Marino, azaz San Marino Legderűsebb Köztársaság.

Ez a 61 négyzetkilométer területű, mindössze kilenc településből álló ország Európa legrégebb óta fennálló és egyben legkisebb területű köztársasága, melyet a legenda szerint egy kőfaragó remete, Szent Martinus alapított 301-ben. A valóságot persze árnyalja az a tény, hogy akkoriban ez a terület a Római Birodalom része volt. Az azonban szintén tény, hogy parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo), 1244-ből származó alkotmánya pedig a világ legrégibb köztársasági alaptörvénye.

Három torony

Fotó: 123rf

San Marino legfőbb látnivalói az állammal azonos nevet viselő, autentikus középkori hangulatú fővárosban találhatók, melyet 2008-ban felvettek az UNESCO világörökségi listájára.

A Monte Titano ormaira épített három erődszerű torony – Cesta, Guaita, Montale – közül kettő látogatható.

A főtérről indulva a XI. században épült Guaita torony érhető el elsőként – ez San Marino legrégebbi és szépsége miatt a turisták körében legnépszerűbb tornya, amely minden képeslapon szerepel. A másik látogatható torony a Cesta, amelyet egy ókori római erőd romjaira építettek a XIII. században. A fegyvermúzeumként működő toronyból lélegzetelállító kilátás nyílik a többi toronyra és a környékre. Az ország legnagyobb temploma a neoklasszicista stílusú San Marino-bazilika, itt őrzik aranyból és ezüstből készített hermákban az államalapító Szent Marinus koponyacsontjának darabjait.

Kapitányok a köztársaság élén

Fotó: 123rf

San Marinóban a katonáskodás és a fegyverforgatás mindig is erénynek számított – erre utal, hogy a köztársaságot a mai napig nem egy elnök, hanem féléves váltásban két régenskapitány vezeti.

A régenskapitányok, a parlament és a kormány székhelye a csipkés tornyú Közpalota (Palazzo Pubblico), amely előtt – a turisták legnagyobb örömére – tradicionális egyenruhába öltözött, szuronypuskás palotaőrök strázsálnak.

Hadseregének szervezeti felépítése szintén a középkori hagyományokon alapul, többek közt még íjász és muskétás alakulata is van. San Marinóba tilos fegyvert bevinni, kihozni azonban lehet –de csak szuvenírként. Antik, hagyományos fegyverek másolatait sok bolt árusítja, de más országokhoz képest szokatlan módon még a templomokban is gyakran láthatunk felfegyverzett embereket ábrázoló szobrokat és festményeket.