Közép-szlovákiai bástyák

A növekvő adóterhek és az ipari forradalom miatt a 19. században a gyártás nagyüzemi formát öltött, a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után pedig az állam mind a tizenkét, akkor létező sörgyárat kisajátította. Köztük volt a pozsonyi Stein, a turócszentmártoni Martiner, a nagyszombati Horden, a nyitrai Corgoň, a poprádi Pilsberg, valamint a vihnyei főzde is. Idővel újabb nagy sörgyárak épültek: a Topvar Nagytapolcsányban, a Gemer Rimaszombatban, a Šariš Nagysárosban és a Zlatý bažant Ógyallán. A múlt század nyolcvanas éveiben Szlovákiában több mint 105 liter volt az egy főre eső éves sörfogyasztás. A szocializmus bukása 1989-ben azonban a szlovákiai sörgyártás problémáit is felszínre hozta.

A kilencvenes években a sörgyárakat privatizálták, és megjelentek a tőkeerős külföldi befektetők is. A szlovák sörfőzdék száma csökkenni kezdett. Az ógyallai Zlatý bažantot 1995-ben a Heineken holland gigavállalat szerezte meg, amely 1997-ben a nyitrai Corgoňt is megvásárolta. Ugyanebben az évben a Šariš is külföldi tulajdonba került – a délafrikai SABMillerhez. Ők vásárolták meg 2005-ben a nagytapolcsányi Topvart is, amelynek egészen addig szlovákiai tulajdonosai voltak, a cég pedig hosszabb ideig jól teljesített. A termelési rekordnak számító csaknem 700 ezer hektoliternyi menynyiséget 2002-ben érte el a vállalat. Ezután viszont nőttek a sörök adóterhei, és jelentősen csökkent a kereslet.

A válságos időszakot nem élte túl a Martiner és a rimaszombati Gemer sem, a pozsonyi Stein gyártása pedig a vihnyei Steigerben folytatódott. A Közép-Szlovákia szívében található Steiger sem úszta meg nehézségek nélkül. Felszámolását Eduard Rada vállalkozónak ugyan sikerült a kilencvenes években megakadályoznia, de amikor 2002 és 2006 között az itteni sörgyárak termelése ötmillió hektoliterről 3,8-ra csökkent, Rada eladta a vihnyei márkanevet egy londoni társaságnak.

A besztercebányai Urpiner még ennél is roszszabb helyzetben volt, az óriási adósságok miatt 2003-ban csődeljárás indult ellene. Néhány évvel később szlovákiai menedzserek vették át a vállalat irányítását, és sikerült életet lehelniük az Urpinerbe.

Évente nagyjából 66 ezer hektoliter sör készül itt, míg a Steiger termelése évi 200 ezer hektoliter. A japán Asahi konszern, amely megvásárolta a SABMillertől a Plzenský Prazdroj Slovensko társaságot és megszerezte az irányítást a nagysárosi sörgyár felett, évente több mint egymillió hektolitert, a Heineken pedig több mint 1,5 millió hektolitert állít elő.

Ízek forradalma

A sörkultúra igazi fellendülését azonban a kisebb kézműves sörfőzdék hozták el. Nemzedékek nőttek fel a klasszikus alsóerjesztésű lagereken, 2000 után azonban változni kezdtek a trendek. A sörgyártókat – nyilatkozataik szerint – a radlerek iránti fokozódó kereslet mentette meg. Megjelentek a szűretlen búzasörök is, valamint a karakteres, ale típusú sörök. A felsőerjesztésű sörök a kézműves sörfőzdék specialitásai, mivel a legtöbb esetben szűretlenek, pasztőrözetlenek és némelyikük sokkal rövidebb ideig őrzi meg a minőségét, mint a nagyipari termékek.

A vásárlók azonban a minőségi alapanyagokért hajlandóak a szokásosnál többet is fizetni. A kis sörfőzdék száma nem egész tízről csaknem hetvenre nőtt. Aki az említett Vihnyére látogat, össze is hasonlíthatja a különböző söröket, a Steiger korábbi tulajdonosa, Eduard Rada ugyanis 2010-ben Selmecbányán Erb néven kézműves sörfőzdét alapított. A festői kisváros központjában lévő azonos nevű étteremben végigkóstolhatjuk a kínálatot, például a 13 százalékos barna sört, az Erb specialitását is.

Kelet és nyugat

Még komolyabb hagyományai vannak a 2005 óta a korábbi sörfőzde helyén működő rozsnyói Kalteneckernek. A Kaltenecker legnépszerűbb söre közé tartozik a Yakima IPA vagy a Brokát nevű barna sör. Kassán 2002 óta működik a Golem sörgyár. A tulajdonosai Prága hangulatát szerették volna meghonosítani Kelet-Szlovákiában, a saját éttermükben 11,5 Balling-fokos világos sört, esetenként 13 Balling-fokos sörkülönlegességet kínálnak.

Mindkét említett sörfőzde része az ún. kelet-szlovákai sörútnak, csakúgy mint a kassai Cassa Brewery, amely a Cassa 1935 elnevezésű búzasörével 2015- ben és 2016-ban is első helyen végzett a Szlovák Sörkorona versenyen. Egy évvel később ugyanebben a kategóriában egy másik kelet-szlovákiai sörfőzde, a poprádi Tatras előzte meg. Az ország nyugati részén is találunk kézműves sörfőzdéket. 2013 januárjában nyílt meg Stomfán a Stupavar.

Működésük első évében a kis sörgyárak versenyén azonnal három díjat is elnyertek. Az ottani 11 Balling-fokos sör kivételesen telt és keserű ízéről híres. Más erdőháti sörfőzdékről se feledkezzünk meg. 2014 júliusa óta működik a holicsi Wywar, amely a felső erjesztésű sörök kategóriájában 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben is megkapta a szlovák arany sörkoronát. Ugyanebben a kategóriában a szenicei Hellstork lett a második, 2018-ban az erdőhátiakat az IPA sörök trónjáról a pöstyéni ŽiWell taszította le.

Sörkóstolás

• A borokhoz hasonlóan a külsőt és az illatot is értékelik.
• A sűrű hab telítettebb ízt jelez, de ez nem minden esetben van így, némelyik angol sör habja gyorsan összeesik, de ez nem arra utal, hogy félresikerült főzet lenne.
• Az illat már előrevetíti, milyen ízt várhatunk
• Több minta kóstolásakor elég a kétdecis, sőt a decis kóstolási mennyiség, így lehet megőrizni az érzékek élességét.
• A kóstolásnak füstmentes helyiségben kell történnie.
• A kóstolás a legkisebb alkoholtartalmú sörrel kezdődik.
• A sörnek nem szabad túl hidegnek lennie, a megfelelő hőmérséklet kiválasztása sörtípustól függ.