Pogány ünnep keresztény köntösben

Mivel egy igen régi pogány ünnepről van szó, az egyház ennek a napnak az átvételére is talált megoldást. A nyári napforduló és Szent Iván (azaz Keresztelő Szent János) napjának együttes megünneplését már az V. századból származó dokumentumok is említik. Az egyház ugyanis erre a napra tette Szent János születésének időpontját, és a keresztény logikába belefért, hogy a fény és a sötétség küzdelméből a fény kerül ki győztesen.

Ezen az éjszakán Európa-szerte mágikus praktikákat űztek, melyek szoros kapcsolatban voltak a gyógyítással, szerelemmel, házassággal és a termékenységgel. A kelták, germánok, szlávok és az északi népek már a kezdetektől ünnepelték a nyári napfordulót. Papjaik az Ég és a Föld nászának tartották ezt a napot. A pogány népek spirituális vezetői úgy hitték, hogy ezen a napon révületbe esve képesek kapcsolatba kerülni a holtakkal, akiktől útmutatást kérhetnek a termésről, viszályokról, jövőről, vagy pedig az istenek megbékítésének módjáról.

Csodatévő tüzek

Majdnem minden európai faluban égtek az örömtüzek a XIX. század végéig. Ezek néha elképesztő nagyságúak voltak, a hegyes-dombos vidékeken lángoló kerekeket gurítottak le a völgyekbe. A közös tűzbe mindenki beledobott valamit, mert az a hiedelem járta, hogy aki nem táplálja a tüzet, annak télen nem lesz mit ennie, mert a vetéséről elszáll az áldás. Sok helyen almát vagy más gyümölcsöt dobtak a tűzbe, mert a megégett gyümölcs elfogyasztását gyógyító erejűnek hitték. Az élet csodáját jelképező tűzugrásnak nemcsak a párkeresés volt a célja. A betegek is ezt az éjszakát várták egész évben – persze, ha megérték ezt a napot –, mert a hiedelem szerint a tűz purgatórikus, tisztító ereje az élők világában is hatásos.

Tündérek és boszorkányok éjszakája

A néphit szerint egyszerre jelennek meg ezen az éjszakán a segítő és az ártó szellemek. Előjönnek a tündérek, faunok, manók, boszorkányok és más csodás lények. A varázslatoknak se szeri, se száma az egész világon ezen az éjszakán. Mind a fény terjedését szolgálják, de a rossz is előkerül, ha valaki nem vigyáz. Ezek a hiedelmek és hagyományok sok költőt és írót megihlettek, a témát feldolgozó leghíresebb alkotás William Shakespeare nagyszerű komédiája, a Szentivánéji álom.

Álomhozó páfrány

Egykor a nyári napforduló ünnepét jövendőmondásra is alkalmasnak tartották. A néphit szerint ugyanis Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány, amelynek aranyosan fénylő virága csak néhány pillanatig virul, utána elenyészik. Ha valaki mégis megtalálja, az meglátja a földben rejtőző kincseket, és érteni fogja az állatok beszédét. Azonban ezt a virágot lehetetlen megszerezni, mivel a virág nyílásakor egy mágikus szellő álmot bocsát az emberre. Más hiedelmek szerint egy manó elragadja az éppen kinyílt virágot az embertől, vagy éppen maga az ördög szakítja le, mert nem akarja, hogy rajta kívül más is rendelkezzen mágikus erővel.