Nekem való?

Minimum 10, de inkább 15 nap távol a civilizációtól, az időjárásnak és a mikroklímának kitett, ám kétségtelenül gyönyörű hegyi tájakon. Legalább 10 kilós hátizsákkal, brutálisan köves talajon, folyamatosan fel-le, fel-le haladva. Bár sziklamászó tudásra hivatalosan nincs szükség, jó pár láncos szakaszon kell felmászni és leereszkedni, amelyek néha kitett, vagy tényleg nagyon meredek, sziklás részeken vezetnek.

Korzika szigetét északról déli irányba szeli át a túra, amelyet hagyományosan két részre osztanak: a kövesebb, meredekebb északi szakaszra, és a könnyebb, de melegebb, néhol kitettebb déli részre. A GR 20 bármelyik irányból teljesíthető, sőt, északról, a klasszikus kiindulóponttól nézve 90 km-nél, Vizzavonánál ki is szállhatunk a buliból, itt ugyanis könnyen elérhető a vasúti közlekedés.

De bármerről is indulnánk, nem árt a hegyi túratapasztalat, a minimum közepes állóképesség, egy nagy adag kalandvágy, illetve tisztességes felkészülés fejben és tudásban.

Szállást kérnék

Az alvás nyilvánvalóan központi szerepet játszhat a túra teljesítésében. Az egyes napi szakaszok úgy vannak felosztva, hogy ha szeretnénk, minden éjszakát menedékházban (refuge) tölthetünk. Ehhez azonban előre kell foglalni, és ki is kell nyomtatni a foglalást. A menedékházak május végétől október elejéig fogadják ellátással a túrázókat, de a szezon június végétől szeptember elejéig tart alapvetően, ezen az időtartamon kívül a hegyi ösvényeket belepheti a hó.

A menedékház alatt jellemzően matraclágert és pottyantós vécét kell érteni, minimális meleg vizes lehetőséggel. Ha kevésbé kedveljük ismeretlen lábak igen közeli társaságát, vagy érzékenyek vagyunk 25 másik ember horkolására, akkor a menedékház mellett lehetőségünk van saját vagy bérelt sátorban aludni. A cövekeket, mondjuk, nyugodt szívvel otthon hagyhatjuk, mert azokat a köves talajon általában egyáltalán nem lehet leszúrni.

Persze a cipelt súly miatt nem mindegy, hogyan döntünk, a lényeg, hogy priorizálni kell, mi a fontosabb: minél könnyebb zsákkal szeretnénk menni, vagy nagyobb intim zónára van szükségünk? Akármelyik mellett döntsünk, egy meleg hálózsákra mindenképp szükségünk lesz.

A menedékházak közvetlen környezetén kívül tilos a vadkempingezés. Ettől függetlenül van, aki mégis így tesz, de ha valamilyen okból vadkempingezni kényszerülnénk, semmiképp ne hagyjunk magunk után nyomokat. Tüzet gyújtani amúgy is tilos az erdőtűz veszélye miatt, de nyilván semmilyen szemét, hulladék nem maradhat utánunk a természetben.

A refuge-ken kívül hegyi tanyák, bergerie-k is találhatók egy-két ponton, és három hotel is nagyjából útba esik.

Eszem-iszom, dínom-dánom?

A durva mászások és ereszkedések mellett sokaknak az étkezés jelenti a nagy kihívást. Az nyilvánvaló, hogy sem nagyobb boltok, sem készpénzautomaták nem esnek útba. Ha mégis kitérőt kellene tennünk, az a legtöbb helyen akár félnapi járásba is belekerülhet.

A menedékházakban befizethetünk meleg ételre, és ezt érdemes is kihasználni, főleg, ha előtte tájékozódunk, hogy mi lesz a menü. Emellett ugyanitt általában kapható csoki, levespor, szárított gyümölcs, keksz és még néhány hasonló élelmiszer: alapvetően olyan dolgokat tárolnak, amelyek kibírják a napközbeni gyakran 40 fokos hőséget… Ráadásul ezeket az élelmiszereket részben helikopterrel, részben gyalog juttatják a helyszínre, így nem csoda, hogy az áruk is ehhez igazodik.

Picike bolt több helyen is elérhető, így például Col de Vergióban és Vizzavonában, illetve a bergerie-k saját készítésű kecske- és juhsajtot, vagy épp sonkát, kolbászt árulnak.
Az árak miatt a legtöbben nagyobb mennyiségű szárított vagy porított élelmiszert cipelnek magukkal, és ezt variálják a friss meleg ételekkel – a pénztárcájuktól függően.

Vizet minden menedékháznál lehet szerezni, néhol útközben is, de ha legeltető állattartással találkozunk a közelben, akkor mindenképp fertőtlenítsük a természetes vizet tablettával.