A túrázásnak a 20. század eleje óta nagy hagyománya van a szigetországban, így az sem csoda, hogy számos országos túraúttal (National Trail) büszkélkedhetnek. Ezek sorába fog illeszkedni az eddigi leghosszabb, két fő részből álló, jelzett ösvényük, amely Anglia tengerpartja mentén halad végig. A leghosszabb, 1400 km-es partmenti túraútvonallal eddig Wales büszkélkedhetett, de a kelták most igazi kihívóra akadtak: az angol „sétány" csekély 4500 km-es lesz, ha majd teljesen összeállnak a szakaszok.

Egy kicsi új, egy kicsi régi

Az országos túrautak eddig is lenyűgöző helyekre kalauzolták el a bakancsos sportolókat: VIII. Henrik egyik feleségének kastélyától a Jura-partnak nevezett, őskori fosszíliákat rejtő lejtőkön át a Skót-felföldig kulturális, történelmi és persze természeti csodák mellett kanyarognak az ösvények.

Az új partmenti túra, az England Coast Path is ezek sorába illeszkedik, maga is nemzeti túraútként – ahogy a jelzése is a korábbról ismert fejen álló makk. Az eredeti tervek szerint a teljes vonalat 2020-ban akarták átadni, összesen 67 új szakasszal és számos régivel. Az új részek olyan helyekre juttatják el a természetjárót, amelyeket eddig nem lehetett megközelíteni. A régiek pedig eddig is működő túrautak részei, így ha kedvünk támad, akár el is hagyhatjuk a tengert, és kalandozhatunk kicsit a szárazföld belsejében is.

A világjárvány és más tényezők miatt a teljes átadás némileg csúszik, de reményeik szerint 2021-ben így is befejeződik.

Világítótornyok, kastélyok és pubok

Mivel a túra teljes hossza várhatóan 4500 km lesz, nyilván nem kell egyhuzamban megtenni az egész távot. A jobb áttekinthetőség kedvéért 5 tájegységre bontották a Coast Path-t, ezek a sorszámozás mentén a délnyugati, délkeleti, keleti, északkeleti és északnyugati szakaszok, amelyek további kisebb egységekre tagolódnak.

Az út alapvetően a kialakítók szándéka szerint közvetlenül a tenger mellett vezet,

de olykor kicsit beljebb kell kanyarodnia. A talaj lehet füves, köves, erdei, homokos, murvás, míg az épített környezetben aszfalt és térkő is előfordul.

A National Trail honlapon tervezhetünk is magunknak útvonalat, de tippekkel és látnivalókkal is szolgálnak, így például valamennyi túrába be tudunk iktatni kávézót, teázót, pubot vagy valamilyen étkezési lehetőséget.

A tájékozódást nyilván megkönnyíti, hogy a tengert kell követni, emellett a térképen rózsaszín vonallal, míg a terepen fa és fém útjelzőtáblákkal, illetve a National Trail és a Coast Path emblémájával jelölik a helyes irányt.

Szállás, utazás

A beszállópontok falvak, városok, települések, amelyek többnyire kocsival megközelíthetők, és a túra végeztével tömegközlekedéssel vissza lehet jutni a járművünkhöz. Arra érdemes figyelni, hogy egyes helyeken fizetni kell a behajtásért.

Szállásként mindenhol találni farmházat, B&B-t, hotelt vagy magánházat, de aki sátorral vágna neki, az is elboldogul. A vadkempingezés sok helyen engedélyezett, általában azért szabályokhoz kötött, egyes helyeken viszont tilos. Például a Dartmoor Nemzeti Parkban engedély kell hozzá, ha két napnál tovább maradnánk, illetve térképen jelölik, hogy hol lehet, és hol nem. Így hát bármelyik szakaszt is választjuk, előzetesen tájékozódjunk arról, hogy éppen ott mik a feltételek.

Ha nem vadon sátoroznánk, akkor sem lesz nehéz dolgunk, mert számos kemping található az útvonal mellett. Ami azonban megfontolandó, hogy szinte biztosan ronggyá ázik a felszerelésünk legalább egy éjszakán, és ilyen esetben jó, ha másnap száraz helyen teregethetjük ki a ruhánkat, hálózsákunkat.

A magányos kalandozáson túl szervezett túrát is választhatunk a National Trail honlapján. Ha ezeket követjük, akkor a szállás és a napi penzum is rögzített, mégis önállóan járhatjuk végig a szakaszt.

Ami biztosan kell

Akár nyáron, akár tavasszal indulunk – márpedig alapvetően ezeket az évszakokat ajánlják – garantáltan készülhetünk sok esőre, és olykor hidegre is. Ezzel számolni kell a lábbeli választásánál, a dzsekinél, a nadrágnál – mindenképp könnyű, technikai és vízálló ruházattal szerelkezzünk fel. Ahogy a pakolás során is jusson eszünkbe, hogy bőrig ázva sokkal rosszabb nehéz cókmókkal vánszorogni, vagyis tegyünk ki mindent, ami felesleges.

Ez ugyan nem magashegyi trekking, és nincsenek szélsőséges útviszonyok, de meredek, köves lejtők olykor előfordulnak, ahogy a szélnek kitett és sáros útszakaszok is. A túrabot is csak annak hasznos, aki nordic walkingolni szeretne, egyéb esetben ritkán lesz rá szükség. Ahogy ennivalót sem kell egy hétre előre bepakolni, mert rengeteg farmnál lehet helyi finomságokat kapni – nem beszélve a falvakról, városokról.

A gasztronómia miatt egyébként sem kell aggódnunk: a tenger melletti települések mind kínálnak szezonális és helyi finomságokat, persze nem árt, ha szeretjük a halat.

A felkészülés során, ha nem szeretnénk állandóan telefont nézni, jól jöhet a kinyomtatott brossúra, amelyet a Coast Path menüpontjában PDF formátumban találunk meg, és ami nemcsak az útvonal követésében segít, de felsorolja a legfontosabb megnéznivalókat is.

Honnan induljunk?

Először is, ahogy élesedik a tervezett túránk, figyelhetjük a kormányoldalt, hogy melyik szakasz készült már el. Ha a vágyott rész nincs kész, akkor sem kell kétségbe esni, hiszen le szabad térni az útról, és a tenger mellé biztosan visszatalálunk.

Hivatalosan az 1. szakasz délnyugaton kezdődik, a walesi határnál, és ez mellesleg egy gyönyörű rész is. Az eddig itt megnyitott ösvény Brean Downtól Mineheadig tart, összesen 93 km, könnyű, 4 napos gyalogláshoz ajánlva. Zöld dombok, homokos tengerpart és a lehető legkényelmesebb ösvények vezetnek a nagy víz mellett, ráadásul nem is hemzseg a turistáktól, így bátran ajánljuk gyerekkel vagy bevezető túrának is.

Ha dél felé folytatjuk az utunkat, akkor pedig igazi különlegességekbe futunk bele: a parti út azonos az Exmoor Nemzeti Park nyugati határvonalával, így virágos rétek, kanyargó folyók, vízesések és jura korabeli sziklák várják a gyaloglókat, később pedig a Jura-part 185 millió éves kövei és lenyűgöző tengeri sziklakapuja nyújt életre szóló élményt a kirándulóknak. Ha szerencsések vagyunk, akár még egy plezioszaurusz vagy más hajdani élőlény fosszíliájára is bukkanhatunk!

De valójában szabadon eldönthetjük, hol szállunk be, leginkább a látnivalóktól érdemes függővé tenni.