Olyan sok minden nem kell a szakéhoz – 4 összetevője: rizs, víz, élesztő, koji penész (spórás penészgomba) –, mégis sok minden múlik azon, pontosan milyen eljárással erjesztik az alkoholos italt.

Kizárólag különleges rizsfajtákból készül a következő módon:

A szemek egy őrlési folyamaton mennek keresztül, amit polírozásnak neveznek, majd eltávolítják a külső rétegüket. Általánosságban elmondható, hogy minél finomabb a „borotválás”, annál jobb minőségű italt kapunk. Miután a rizst a kívánt csiszolásig őrölték, beáztatják és párolják (nem főzik, mint az étkezési rizst). Ezután beleteszik a koji penészt, amely kulcsfontosságú a rizsszem keményítőjének lebontásában, a cukor felszabadításában és az erjesztésre való előkészítésében.

Melyik évszakban?

A sörrel ellentétben – de hasonlóan a borhoz – a szakét egy meghatározott évszakban készítik: mégpedig télen. A rizst tavasszal és nyáron termesztik, majd ősszel szüretelik.

Migráns szaké

Igaz, hogy Japán a szaké ősi hazája, de már sok más helyen is gyártják. Készül Norvégiában, Angliában, Kanadában és az Egyesült Államok több régiójában.

Különlegesség

Regis Camus, a híres francia champagne-mester Japán legelismertebb szaké sörfőzőivel megalkotta a Heavensake néven ismert habzóbort, amit tulajdonképpen a szakénak köszönhetően cuvée-nek is nevezhetünk.

Umami!

A junmai és Junmai daiginjo-shu a legnemesebb szaké – ezeknél érezhető ki leginkább az umami, vagyis az ötödik ízérzet.

Hideg-meleg?

Minden az ital minőségén múlik, de általános szabály, hogy a könnyebb testű, gyümölcsösebb szakék jobbak hidegen (5 fokosan), míg a nehezebb testű, száraz fajták inkább magasabb hőfokon kellemesebbek, utóbbiakat porcelán csészéből isszák, hogy megtartsa a hőt.

Vigyázat, könnyen csúszik!

A szaké sokkal semlegesebb más semleges gabonapárlatokhoz, különösen a ginhez és a vodkához képest, de vigyázni kell, mert magas alkoholtérfogattal (AVB-vel, Alcohol By Volume, V/V%-vel jelölik) rendelkezik.

Szöveg: Sinkó Edit