​Mikor és miért kezdett el kosarazni?

Sportos családból származom, apukám kézilabdázott, anyukám kosarazott. Abban, hogy kosárlabdázó lettem, anyu játszotta a főszerepet. Amikor látta, apu szervezete mennyire megsínylette a kézilabda keménységét, engem inkább kosárlabdára íratott be. A sors iróniája, hogy 15 év profi kosárlabda után szerintem én rosszabbul nézek ki, mint apu (nevet). Az alapiskolában kezdtem el kosarazni, ahol végigjártam a szamárlétrát. Miután megfeleltem a tehetségvizsgán, a középiskolában kosárlabda tagozatos osztályba járhattam, két év után pedig elmentem Amerikába.

Miért döntött a tengerentúl mellett?

A középiskolai edzőm jó barátságban volt Oto Lukniccsal. Ő hatéves volt, amikor a családja Minneapolisba emigrált. Régiségekkel kereskedett, minden nyáron hazautazott Szlovákiába, hogy újabb tárgyakat, bútorokat vásároljon. 1995-ben arra kérték, keressen nálunk fiatal tehetségeket, akik hajlandóak lennének az Egyesült Államokba költözni. Megszólította a szüleimet is, beültünk egy étterembe vacsorázni, és tíz nap múlva már a Minnesotába tartó gépen ültem.

Egy idegen országban, egy idegen városban boldogulni egy középiskolás számára nem lehetett egyszerű…

Hát, nem is volt az. Nem tudtam angolul, így mindenhova szótárral a kezemben jártam. Akkor még nem volt internet és mobiltelefon, a szlovákiai barátaimmal levélben tartottuk a kapcsolatot, néha egy hónapot is várnunk kellett a másik válaszára. Sok nehéz estém volt, hiányzott a családom, az otthonom, másrészt olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket semmiért sem cserélnék el, ezeknek köszönhetően ugyanis a kosárlabdázásban ugrásszerű fejlődésen mentem keresztül.

Hogyan folytatódott a karrierje?

Előzetesen úgy terveztem, a középiskola mellett fogok kosarazni, jól megtanulok angolul, és két év múlva hazatérek. Az egyetemi kosárlabda-bajnokság meg sem fordult a fejemben, nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi. Amikor aztán első középiskolai meccsemen 40 pontot dobtam, a legmagasabb divízióban szereplő University of Minnesota azonnal ösztöndíjat ajánlott. Több egyetem is érdeklődött irántam, de csak az Iowa State csapatának edzője, Tim Floyd utazott el két napra a szüleimhez Pozsonyba, hogy alaposabban megismerhessék őt. Lehet, a neve sokaknak nem mond semmit, pedig a legendás Michael Jordan utáni érában ő lett a Chicago Bulls vezetőedzője.

Iowából visszatért Európába, méghozzá Olaszországba.

Igen, részt vettem a drafton, de egyik NBA-s klub sem választott ki. Így elfogadtam az Olympia Milan ajánlatát. Három év múlva Bolognába igazoltam, a csapattal olasz bajnokságot nyerünk. Ezután Athén, majd Bilbao, Madrid, Vittoria és Alicante következett. Karrieremet végül a pozsonyi Interben fejeztem be.

Mi szólt leginkább a visszavonulás mellett?

Mindig vonzott az edzősködés, annál is inkább, mert Sebastián fiam nagyon megszerette a kosárlabdát. Főként emiatt kezdtem el fiatalokat edzeni, meg végtére is valahol természetesnek is vettem, hogy ezen a vonalon maradok.

​A sors viszont ismét az Egyesült Államokba sodorta…

Az USA-beli ismerőseimmel továbbra is jó viszonyban maradtam. Az egyikük az egyetemi időkben a vezetőedzőnk asszisztense volt. A kosaras pályafutásom évei alatt játékosmegfigyelőből egészen a főmenedzseri posztig jutott a Chicago Bullsnál. Feljánlott egy, a szakmai stábjukban megüresedett állást. Asszisztensként, egészen pontosan videokoordinátorként kezdtem dolgozni. Komolyan vettem a feladatot, a kemény munkának köszönhetően pedig előbbre léphettem.

Milyen munkakörben dolgozik jelenleg?

A pozíció hivatalos neve player development specialist. Mindig az aktuális ellenfélből kell felkészülnöm, kielemzem a játékukat, az erősségeiket, a gyengéiket, minden egyes kosarast külön-külön is. Figyelem a statisztikai mutatókat, a támadásbeli és védekezésbeli stratégiáikat. A skautnak nevezett anyagot végül a szakmai stáb ülésén mutatom be a kollégáknak. Ha jóváhagyják, mindent elmagyarázok belőle a játékosoknak, majd a pályán átvesszük az ellenfél öt leghatékonyabb támadásépítését. De nemcsak megfelelő védekezéssel készülünk ezekre, saját offenzívánkkal is foglalkozunk. Emellett kiemelt figyelmet szentelek a meccs végi történéseknek, az utolsó, általában döntő fontosságú öt percnek. Konzultálok a védekezésért felelős kollégával, és együtt határozzuk meg, hogy a hajrában mire kell a leginkább összpontosítaniuk a játékosainknak. Győzelem és vereség között a kosárlabdában nagyon vékony a határvonal, akár egyetlen pont is dönthet a kiesésről vagy épp a rájátszásba jutásról.

Azaz elsősorban a meccsek előtt van sok teendője. Hogyan éli meg magukat a találkozókat?

Mivel a meccsek hajrája kulcsfontosságú, olyankor mindig a játékosok elhelyezkedését figyelem. Ez alapján tudunk a vezetőedző első számú asszisztensével, aki a védekezésért felel, nagyon gyorsan reagálni a történésekre és utasításokat adni a kosarasainknak. Az időkérés alatt az említett kolléga felrajzolja a táblára, milyen típusú akcióra számíthatunk az ellenfél részéről. A srácok úgy mennek vissza a pályára, hogy tudják, hogyan kell védekezniük. Persze mindehhez az is kell, hogy az adott meccs előtt órákat töltsünk el a videó előtt, és elemezzük a riválisok hajrábeli támadásait.

​Mennyire népszerű a kosárlabda az USA-ban, hányadik a csapatsportok rangsorában?

Talán ha nem is az elsőszámú sport, az amerikaifutball után mindenképpen a második legnépszerűbb.

Miért van ez így?

A kosárlabda tele van fordulatokkal. Nyáron és idény közben is megnyílik az átigazolási piac, a játék persze önmagában is dinamikus, tele van akcióval. Minden meccsen vannak izgalmas fordulatok, egyszerűen mindig történik valami.

Milyen a Chicago Bullsnál dolgozni?

Eddig óriási szerencsém volt azokkal az emberekkel és szakmai stábokkal, amelyekkel munkakapcsolatba kerültem. Billy Donovan vezetőedzővel és minden asszisztensével együtt egy irányba toljuk a klub szekerét. Minden információt megosztunk egymással, mindegyikünk félre tudja tenni az egóját.

​Hogyan telik egy átlagos munkanapja?

Attól függ, hogy épp zajlik-e az idény, vagy a holt szezonban vagyunk. De egyik esetben sem klasszikus munkahelyről van szó, ahová reggel kilenckor bemegy az ember, és ötkor már otthon van. Az idény folyamán igyekszem hat előtt beérni az irodámba, és gyakran megesik, hogy hatig-hétig bent vagyok. A nagyjából hét hónapig tartó alapszakasz 82 meccse igazi mókuskerék. A holt szezonban különféle projekteken dolgozunk, elemezzük az elmúlt idényt és azt, miben kellene javulnunk. Július közepén Las Vegasban zajlik az NBA nyári bajnoksága, a július vége és az augusztus viszont teljesen szabad. Szeptemberben visszaszállingóznak a játékosok Chicagóba. Megkezdjük velük az egyéni edzéseket, fokozatosan növelve az intenzitásukat, egészen az októberi előszezon rajtjáig.

​Hogyan tud a leginkább feltöltődni a holt szezonban?

Tornázni, futni járok, felülök a biciklire vagy igyekszem meditálni. Szeretek jeges fürdőt venni a kádban, naponta nyolc–tíz percet töltök el benne, mert segít regenerálódni. Néha pedig az is elég, ha szunyókálok egy kicsit. Ha fejlődni szeretnék, a holt szezonban is mindennap dolgoznom kell. Különféle támadás- és védekezésvariációkat tanulmányozok, megpróbálom kialakítani, formálni az egyéni látásmódomat, hogy egyszer majd vezetőedzőként kész koncepcióhoz nyúlhassak. Hogy majd el tudjam magyarázni az edzői filozófiámat, azt, hogyan kellene működnie a csapatszellemnek, hogyan akarom fejleszteni a kosarasokat egyénileg.

​Melyik európai városokhoz fűződnek a legkellemesebb emlékei?

Pozsony az otthonom, de az egyik legkedveltebb városom Bécs. Gyakran jártunk a Schönbrunnba, az óvárosba vagy a Práterbe. Bécs közel van, gyönyörű, ott kicsit fellélegezhet az ember. Mindig szívesen emlékszem vissza Athénra is, Görögországban született ugyanis az idősebbik fiam, Sebastián. Milánó pedig az első profi szerződésem miatt nőtt a szívemhez. Madrid is csodálatos volt, Bilbaóban pedig sok közeli ismerősöm él a mai napig.

Mennyire fontos az ön számára az étkezés? Szokott kávézni?

Bármit megeszek, szeretek főzni. Kedvelem a minőségi borokat és igen, szívesen kávézom. Egy jó presszókávét sohasem hagynék ki.

Lehet olyat találni az USA-ban is?

Igen, főleg egy olyan nagyvárosban, mint Chicago. Sokféle negyed van a városban, kínai, olasz… A downtownban van a két kedvenc kávézóm, ezekben elképesztően finom presszót főznek.

A szlovák konyha fogásait is el szokta készíteni magának?

​Milyen a viszonya az autókhoz?

Számomra az autó használati tárgy, ami elvisz A pontból B-be. A márkák közül szeretem például az Audit, az ő modelljeik kívül-belül tetszetősek.