A világ legnagyobb vitorlása horgonyt vetett a focidrukkerek kedvéért.
A november 20-tól december 18-ig tartó katari labdarúgó-világbajnokság szervezői (a sörön kívül) mindent elkövetnek, hogy életre szóló élményt nyújtsanak az oda érkező turistáknak. Megszállhatnak például a dohai öbölben a világ legnagyobb vitorláshajóján, a 162 méter hosszú SV Golden Horizonon, amelyet hatcsillagos szállodává alakítottak.
Van egy mesterséges tó a kínai Csöcsiang tartományában , melynek nyugodt felszíne alatt egy víz alá merült, befagyott világ bújik meg. A Qiandao-tó az ország császári múltjának maradványait őrzi, mindezt meglehetősen jó állapotban. Ugyan a felfedezés nem számít újnak, a különböző kutatásoknak köszönhetően egyre több részlet lát napvilágot.
Az oroszlánokat ábrázoló szobrai révén Oroszlánvárosként is ismert elsüllyedt város története a kutatók szerint vagy a Han-dinasztiával (i.e. 206 – i.sz. 220) vagy a Tang-dinasztiával (618-907) kezdődhetett. Ugyan az építésének ideje vitatott, a szakemberek abban egyetértenek, hogy a „kelet Atlantisza” a Ming- és a Csing-dinasztia (1368-1912) idején virágzott.
Az Archeologist cikke felhívja rá a figyelmet, hogy az elképesztő építészeti remekművek jelenléte ellenére a várost 1959-ben szándékosan elárasztották, hogy helyet csináljanak a Xin’an vízerőmű gátjának. A projekthez egyébként közel 300 ezer embert költöztettek ki területéről – olyanokat is, akiknek családja már évszázadok óta itt élt..
A város viszont időközben a feledés homályába borult, mely időszaknak 2001-ben lett vége, amikor is a kínai kormány egy expedíciót szervezett azért, hogy megnézzék, mi maradt meg belőle. Jelenleg Sicsengre 40 méterrel a tó felszíne alatt, négyszáz kilométerre Sanghaj városától találhatunk.
Az érdeklődés 2001 óta fokozódott, mivel tíz évvel később, 2011-ben a Kínai Nemzeti Földrajztudomány egy cikkben mutatott be néhány, eddig sohasem látott fényképet és illusztrációt arról, hogy miképpen nézhetett ki a város fénykorában.
Azóta egyre több kutatás történik a területén, az édesvíznek, illetve a fény hiányának köszönhetően pedig szerencsére elég jó állapotban maradtak fent az építmények. Mindennek ellenére fenntartása egy kisebb kihívást jelent a szakemberek számára, de a növekvő érdeklődés elősegítheti a megőrzését.
Sicseng egyébként napjainkban is meglátogatható, ám a kiváltság csak azon búvárok számára elérhető, akik bizonyítani tudják tapasztalatukat – egyszerű turisták számára ugyanis kifejezetten veszélyes a feltérképezetlen romok közé merülni.
