A Barna Windsor-leves a hagyományos, tápláló angol konyhát lenne hívatott képviselni, csakhogy a hagyományos angol konyha soha nem hallott róla. A leves valójában az irónia találmánya, ami a sznobságot figurázza ki.
Szakácskönyvektől kezdve a TV műsorokon át, számos sztárséf úgy tartja, a Barna Windsor-leves több évszázadon keresztül volt a kedvenc étele a brit királyoknak, királynőknek, hercegeknek és hercegnőknek.
A testet-lelket melengető, húsalapú (a magyar konyha fogásai közül leginkább a babgulyáshoz hasonlítható) leveshez gyakran adtak hozzá gyökérzöldségeket. Egyes receptoldalak szerint pedig egyenesen ez volt Viktória királynő legkedveltebb kosztja – olvasható a BBC cikkében, amit a Vince osztott meg.
Királynő helyett a mozi szülte?
A BBC kicsit utánajárt a leves történetének, és úgy tűnik, kicsit színeztek rajta az idők alatt, hiszen a brit gasztrotörténelem szakértői régóta azt állítják, hogy az egekig magasztalt Barna Windsor-leves eredettörténete semmiben nem különbözik az átlagos levestörténetektől.
Glyn Hughes élelmiszertörténész elmondása szerint a szakmában semmit nem övezett még akkora ellentmondás, mint a Barna Windsor leves történetét.
Hughes kiemelte, egyetlenegy viktoriánus-kori szakácskönyvben és enciklopédiában sem szerepel a leves receptje. Ha ez nem lenne elég: kutatása során egyetlen olyan 18. századi éttermet se talált, aminek étlapján szerepelt volna az étel. Hughes egyetlen korabeli kávézó kínálatában találkozott a leves nevével. Mint mondja, ezen kívül arra van bizonyíték, hogy az 1940-es években árultak ilyen néven dobozos leveseket. Ám szerinte az a változat történelem helyett inkább korai popkultúrával volt átitatva.
az ironikus Windsor-leves
Shutterstock
Várható volt, hogy az étel, amit a királyi család ekkora örömmel fogyaszt, előbb-utóbb eléri majd a lakosságot is. Az 1800-as évek második felére amellett, hogy leszivárgott a háztartásokhoz, a leves felkerült a hotelek és a British Railways vonattársaság étlapjára is.
Népszerűsége egészen a második világháborúig kitartott. Akkor viszont, annak köszönhetően, hogy egyre nehezebben lehetett friss alapanyagokhoz jutni, a Windsor Leves átalakult egy pürésített maradékokból és olcsó granulátumokból összetákolt fogássá.
Leginkább a jobb napokat látott panziókban és a filléres bentlakásos iskolákban szolgálták fel – legalábbis a legenda szerint.
A Barna Windsor levest a királyi család helyett sokkal inkább a filmek és a sorozatok (általában vígjátékok) hozták be a köztudatba, mint a „kiváló” angol gasztronómiát megtestesítő fogást. Ezt követően a leves hamar az angol humor eszköztárának részévé vált.
A britek azokat a képmutató, osztálytudatos társaikat gúnyolták vele, akiknek a „Windsor” szó jelentette az elegancia és a kifinomultság csúcsát. Ahogy Hughes frappánsan megfogalmazza The Lost Foods of England (2017) című könyvében:
egyértelműen kimondható, a Barna Windsor levest a huszadik század közepén komikus, nem pedig kulináris célokra találták fel.
