A Shkodrai-tó vadregényes világa
Evezés, túrázás és autentikus kultúra, tömegek nélkül.

Albánia és Montenegró határán vadregényes, itt-ott még érintetlen, nyáron sem túlzsúfolt tó vár ránk lenyűgöző hegyek és erdők ölelésében. Ha megszöknénk a hazai hőség elől, itt kedvünkre sportolhatunk és töltődhetünk fel bámulatos természeti környezetben, miközben bájos falvakat és emlékezetes helyi fogásokat fedezhetünk fel.
A népszerű Kotor és Budva, illetve a felkapott albán tengerpart árnyékában megbújó Shkodrai-tó egyelőre alig szerepel a turisztikai toplistákon, pedig annyiféle programot ígér, hogy a legek között is megállná a helyét. Itt pár napra teljesen kikapcsolhatunk, felfrissülhetünk, földön-vízen bejárhatjuk a vidéket, és bepillantást nyerhetünk a két ország konyhájának ízeibe. Képzeljük csak el: mélykék víz egy kősziklákkal pettyezett, zöld erdők és szelíd hegyek ölelésében fekvő völgyben, ahol érintetlen természet és csend várja a Balkán-félsziget legnagyobb tavához látogatókat.
Kalandok szárazon és vizen
Fotó: Shutterstock
A régióban a természet az úr és a legfőbb látványosság is egyben. A tó egésze védett terület: a montenegrói oldalon az 1983-ban alapított Shkodrai-tó Nemzeti Park részét képezi. A pompás környék számtalan útvonallal vonzza a kirándulókat, a víz szerelmesei a régió kínálatából pedig számtalan lehetőség közül választhatnak: a helyi lakosok fele csónak- és kajakbérbeadással foglalkozik, így mód nyílik csoportos és egyéni, akár horgászattal összekötött vízi kalandokra is. Mintegy 270 fajával a tó Európa egyik leggazdagabb vízimadár-rezervátuma, nyáron csak úgy pezseg az élővilág.
Virpazarból több, jelzett túraösvény is indul, a kikötőben pedig a védettséget élvező nádasvilágba tartó hajókirándulások közül válogathatunk. A vízre szállást semmiképp se hagyjuk ki, a tavirózsákkal és békanyállal tarkított hullámok hátán hajókázva vagy kenuban, kajakban evezve ugyanis testközelből figyelhetjük meg a milliónyi szitakötőt, vízipókot és nádi madarat. Egyszemélyes kajakot egy napra idén már 20-30 eurótól is bérelhetünk, egy háromórás csoportos csónakkirándulás pedig fejenként 20 euróba kerül.
Ha túráznánk egyet, de csak egy kisebb kirándulást tennénk, válasszuk az igényes pihenőhelyekkel kiépített Mijela ösvényt, mely kisgyerekekkel is alig két óra alatt bejárható. Az itt-ott régi kőbányáktól szegélyezett útról pazar kilátás nyílik a tóra. Komolyabb erőpróbát a 22 kilométeres, Virpazar‒Rijeka Crnojevica útvonal jelenthet, mely két meredek emelkedőtől eltekintve viszonylag sík terepen, erdőkön, mezőkön, apró tanyákon át vezet.
Amiről csak a helyiek tudnak
Fotó: Shutterstock
A montenegrói Rijeka Crnojevica, ahova hajóval és autóval is eljuthatunk, több okból sem hagyható ki. Mindenekelőtt azért, mert a nagyközönség még alig ismeri. A bűbájos folyóparti falucska alig 175 lakost számlál, szép kőházai, ódon kőhídja a régmúlt időket idézik. A főtéren található Old Bridge Restaurant teraszáról – a környék egészen kitűnő halételeiből falatozva – a település legszebb arcában gyönyörködhetünk.
Mivel a nyár errefelé száraz és meleg, a hőmérséklet pedig akár a 40 °C-ot is elérheti, fürdőruhát feltétlenül vigyünk magunkkal, a települések partszakaszai egyébként is tüneményesek! A montenegrói oldalon, az albán határ közelében található Murici strandot a helyieken kívül kevesen keresik fel, pedig itt található a tó talán legszebb, illetve egyetlen homokos fövennyel büszkélkedő fürdőhelye.
Szintén kevés ide látogató programtervében szerepel borkóstoló, noha a Shkodrai-tóhoz tett kirándulásunk nem lehet teljes nélküle. A legkedveltebb fajták közé tartozik a mélybordó színű, édes-fűszeres desszert vörösbor, a vranac (fekete mén), valamint a könnyű és friss fehérbor, a krstač. Pince-, illetve ültetvénylátogatással egybekötött borestet több vendéglátóhely is kínál, például a többszörös díjnyertes Cermeniza borászat, illetve a festői hegyoldalra kapaszkodó, idén 102 éves családi pince, a Mrkan is.
Helyi alapanyagok
A flija
Fotó: Shutterstock
Annak ellenére, hogy a tavon két ország osztozik, az éttermek többségében hasonló ételekkel találkozhatunk, a gasztronómia ugyanis mindkét oldalon helyi halakra, rákokra, vadakra épül. A Shkodra nem a fine dining fellegvára, a helyi vendéglőkben mégis ízletes, tradicionális, családias fogásokból válogathatunk. Kóstoljuk meg a nyílt tűzön főzött rakott tésztát, a fliját, vagy az agyagedényben sült joghurtos-fokhagymás bárányt, a kastradinát. A tóból kifogott pontyot, a krapot grillezik vagy sütik, és friss salátával, krumplival tálalják. Hazafelé indulóban pedig gondoljunk az otthoniakra is, és vásároljunk be sajtokból: a juhtej alapú, kemény kaçkavall, valamint a lágy és omlós djathë i bardhë bizonyosan nagy sikert arat majd.