Grenen magyarul azt jelenti faág. A dániai vékony földnyelv azért kapta ezt a nevet, mert apálykor csak egy gally vékonyságú földdarabon lehet besétálni a két tenger közötti részre. Az Északi- és a Balti-tenger Gregennél ér össze, ami a dán Skagenhez esik közel, de a távolban kirajzolódik a svéd Göteborg látképe is. Külön érdekesség, hogy a zátony folyamatosan növekszik, csak éppen még senki nem jött rá, pontosan miért.

Ahol a tengerek találkoznak

A Grenen-fok Dánia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága, évente körülbelül egymillió turista nézi meg.

Ez a híres képződmény nemcsak azért vonzza a látogatókat, mert a hullámosabb Skagerrak (Északi-tengerbe áramló) és a nyugodtabb Kattegat (Balti-tengerbe áramló) vizének találkozása igen látványos, hanem azért is, mert van itt egy apró, összesen három négyzetkilométeres védett nemzeti park is, ahol előszeretettel pihennek a fókák. Az erős áramlatoknak köszönhetően sok homok rakódik a földnyelvre, amin a turisták kényelmesen besétálhatnak, gyönyörködhetnek a közeli nagy kikötőbe érkező hajókban, vagy a ki-kikukucskáló fókacsaládokban. Rengeteg féle ragadozó madár is él itt, olykor pedig megjelennek a fehércsőrű delfinek, a csukabálnák, a kardszárnyú delfinek, a rozmárok és a hólyagos fókák is.

Fényt ide!

Grenenben 1571-ben épült az első világítótorony, miután olyan sok hajóbaleset (zátonyra futás) történt az erős áramlatok miatt, hogy a hajósok megkövetelték a figyelmeztető jelzést. Az első világítótorony nem volt túl hatékony, ezért 1627-ben, majd 1747-ben korszerűbb világítást üzemeltek be. 1807-ben, a napóleoni időkben vívott angol-dán háború alatt a világítótornyot kikapcsolták, és katonákkal védték a tornyot, nehogy az angolok visszakapcsolják. Mire ők válaszul, nem messze a parttól, egy világító hajót horgonyoztak le, hogy így segítsék a kereskedelmi és katonai hajózást.