Bár az ókori útvonalon több évszázadon át érkezett az értékes kelme Kínából Európába, a Selyemút (Seidenstrasse) kifejezést először 1877-ben Ferdinand von Richthofen német geográfus és geológus használta. Nevével ellentétben a Selyemúton azonban nem csak kizárólag selymet szállítottak, hanem sok egyéb termék mellett fűszereket, drágaköveket, aranyat és lőport is.

Valójában nem egyetlen konkrét útvonalról van szó, hanem több kereskedelmi útvonal hálózatáról, amely Kelet- és Dél-Ázsiát kötötte össze Európával és Észak-Afrikával. A fő útvonal a kínai Csanganból (ma Hszian) indult és Tunhuangon, Szamarkandon, Buharán, Bagdadon és Antiochián (ma Antakya) keresztül vezetett Európába és Afrikába. A Selyemút soha nem volt szilárd burkolatú, mint például a római utak. Számos szakasza sivatagos, barátságtalan területeken haladt át, ezért a vándorkereskedők csoportosan vágtak neki az útnak, és helyi „idegenvezetőket” fogadtak, hogy portékáikkal biztosan célba érjenek. A kereskedelmi kapcsolatok kétirányúak voltak, azaz nemcsak Keletről Nyugatra vitték az árucikkeket a karavánok, hanem fordítva is.

Hszian – A Selyemút kiindulási pontja Pekingtől mintegy 900 km-re délnyugatra fekszik. Kína egyik legősibb városa, több mint 3000 éve alapították, ma mintegy 12 millióan lakják. A mai napig megmaradt a 11 km hosszú városfal, amelyre a 8. században egy 13 emeletes pagodát építettek. Csangan néven egy időben császári székhely volt, a környékén találták meg 1974-ben a híres agyaghadsereget, amely az első kínai császár sírhelyét őrzi.

Tunhuang – A Góbi-sivatag szélén található város a karavánok egyik fontos megállóhelye volt, itt válik szét a Selyemút északi és déli útvonala. A közelében egy sziklafalban találhatók az „Ezer Buddha barlangtemplomok” néven ismert Mokao-barlangok, amelyekben 45 ezer négyzetméternyi falfestmény és több mint 2000 szobor látható. Egy titkos üregben itt fedezték fel a világ legrégibb nyomtatott könyvét, a 868. május 11-re datált Gyémánt szútrát.

Szamarkand – A „mesés“ Kelet egyik legfontosabb városa, amely központi szerepet töltött be a Selyemúton folytatott kereskedelemben. Ma Üzbegisztán második legnagyobb városa és egyben kulturális központja is. A csaknem 3000 éves város a türkizben és aranyban pompázó mecseteivel és bazáraival még napjainkban is az Ezeregyéjszaka világát idézi. Az iszlám építészet olyan remekműveit rejti, mint az Ulug Beg medresze, a Gur-e Amir mauzóleum, Bibi-Khanum mecset és a Siob bazár.

Antiochia – Az egykor a Kelet Királynőjeként ismert város kiemelkedő szerepet játszott a Nyugat és a Kelet közötti kereskedelemben. Ma Törökország Hatay tartományának székhelye és Antakya néven találhatjuk meg a térképen. A legfontosabb ókori kereskedelmi utak találkozási pontjában épült város egykor fontos kikötő volt, ahol a Selyemúton érkező árukat hajóra rakták, amelyek az Orontész folyón keresztül kijutottak a Földközi-tengerre és onnan tovább a mediterrán országokba.

Mit szállítottak a kereskedők a Selyemúton?

Nyugatról kelet felé: lovakat, lovaglónyergeket, kutyákat és egyéb állatokat, szőrmét és állatbőröket, szőlőt, mézet, üvegárut, gyapjútakarókat, textíliákat, aranyat és ezüstöt, fegyvereket és páncélokat.

Keletről nyugat felé: selymet, teát, festékeket, drágaköveket, porcelánt (tányérokat, tálakat, csészéket, vázákat), borsot, fahéjat, gyömbért, gyógyszereket, parfümöket, elefántcsontot, rizst, papírt és puskaport.