A hétvégi házak iránt óriási az érdeklődés manapság, az emberek minden ajánlatra azonnal lecsapnak. A koronavírus-járvánnyal összefüggésbe hozott jelenséggel a nyár folyamán cseh hírportálok is foglalkoztak. A pandémia a nyaralási szokásokat Szlovákiában is megváltoztatta, a hazai úti célok váltak felkapottá. A legtöbben olyan fel nem fedezett helyekre igyekeztek eljutni, amelyek távol esnek a civilizáció zajától és a turisták özönétől. Bár a koronavírus-járvány második hulláma nem váltott ki akkora érzelmi reakciókat, mint az első, a „civilizációmentes" pihenés továbbra sem vesztett vonzerejéből. Megmutatjuk Szlovákia legszebb zugait, és csodáljuk meg együtt az őseink által ránk hagyott építészeti örökség kincseit.

Sorjázó faházikók

Árva olyan régiója Szlovákiának, ahol lépten-nyomon a népi építészet remekeibe botolhatunk. A hagyományos, többnyire sötétbarna faházikók számos faluban megtalálhatóak. A legegységesebb képet Podbiel községben alkotják. Az 1300 lakos. településen – csak néhány kilométerre az ikonikus váráról ismert Árvaváraljától – faházikók egész sorát találjuk. A múltban hozzávetőleg harminc, hosszú udvart képező házsor állt itt. Egy udvarban akár több lakóegységet is kialakíthattak. Podbielben egykor mintegy húsz kétlakásos, két háromlakásos és egy négylakásos lakóegység állt. Olyan faházikók is épültek a faluban, melyekhez nem tartozott gazdasági épület, azaz istálló vagy pajta. Kétkezi munkások laktak bennük, akik a háziállattartáshoz szükséges háttér és eszközök hiányában felhagytak a mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak.

A Bobrova raľa nevű, remek állapotban fennmaradt faházikókat, melyek együttese a maga nemében a legnagyobb Szlovákiában, 1977- ben műemlékövezetté nyilvánították.

Hogy miért éppen Podbielben maradtak fenn ilyen nagy számban faházikók, arra nincs egyértelmű magyarázat. Több mint száz évvel ezelőtt komoly tűzvész okozott károkat a faluban – ahhoz hasonló, mint amilyen például a magyarországi Hollókőn is pusztított. A Losonctól hozzávetőleg 50 kilométerre délre fekvő magyar település az UNESCO Világörökségi Listájára is felkerült. Hollókő 1909-ben vált a lángok martalékává, Podbielben 1885-ben égett le mintegy negyven ház. Mindkét helyen új épületeket emeltek. Míg azonban Hollókőn téglaházakat húztak fel, addig Árvában hűek maradtak a fához. A második világháborút követően már csak a falu egykori központjától távolabb épültek új lakóházak. Manapság a faházikók egyike-másika akár bérbe is vehető. A falu szélén azonban egy más jellegű épület is található: egy 1836-ban épült vasöntöde romjai, melyben a csodaszép Liptói-havasokban fekvő és Podbieltől mindössze 13 kilométerre található Juráni-völgyben és Zuberecben kitermelt ércet dolgozták fel. Az üzemépület romjaitól nem messze tankokra emlékeztető, két páncélozott harckorcsival is találkozhat az arra járó. A kiselejtezett járműveket egy helyi vállalkozó vásárolta meg a hadseregtől, és mintegy két évtizede turistákat szállít velük, hogy a környék látnivalóit megmutassa nekik.

Élet a magasban

Rózsahegytől negyven kilométerre délre, a Nagy-Fátra hegyei közt fekszik Vlkolínec. Ebben a több száz éves múltra visszatekintő falucskában az ottani mintegy ötven faházikó olyan kitűnő állapotban maradt fenn, hogy – miután Podbiellel egy időben műemlékké nyilvánították azokat – 1993-ban, hat évvel a fent említett Hollókő után a liptói település az UNESCO Világörökségi Listájára is felkerült. Az egyetlen feltétel az volt, hogy továbbra is életvitelszerűen éljenek ott az emberek, amit húszan vállaltak is a 700 méterrel a tengerszint felett fekvő településen. A helyiek és a turisták igényeinek összehangolása azonban nem mindig egyszerű.

Míg Hollókőn a falakat fehérre meszelték, és csak az ablakkeretek és a tornáckorlátok sötétbarnák, Vlkolínecben a faházikókat vékony agyagréteggel vonták be, és különböző színűekre festették: fehérre, sárgára, kékre vagy akár zöldre is.

Az itteni, liptói faházikók alaprajza sokban hasonlít az árvaiakéra. A házakba általában a pitvaron keresztül lehetett bejutni, itt volt a konyha is. Innen vezetett az egyik ajtó a szobába, a másik pedig a kamrába. Később a kamrákból újabb szobát alakítottak ki. Vlkolínec lakosai méhészettel, favágással, pásztorkodással és hegyi legeltetéssel foglalkoztak. A lépcsőzetesen kialakított kiskertekben árpát, rozst és hüvelyeseket termesztettek. A hegyi élet azonban nem volt könnyű. Ráadásul a rózsahegyi városi elöljárók sem tekintették a városszéli „utcácskák" (Vlkolínecen kívül Fehérpatak, Csernova és Nemesludrova) lakóit a többiekkel egyenrangú polgároknak. Végül 1771-ben az ott lakók fellázadtak, és megpróbáltak elszakadni Rózsahegytől. A feszültség csak 1777-ben, a császári hadsereg közbeavatkozásának hatására hagyott alább. Vlkolínecben a turisták szállást is találnak, így akár innen indulva is felfedezhetik a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra látnivalóit. Az utóbbitól nem messze található Ördöglakodalma-hágóhoz (Čertovica) közeli Nižn. Bocán ugyancsak szép számmal találhatunk jó állapotban fennmaradt faházikókat.

Keresztül-kasul Szlovákiában

• Hontban, Gyetva környékén és az Erdőháton is találunk figyelemre méltó népi építészeti remekeket.

• Az erdőháti Nagylévárd (Veľké Leváre) az ún. Habán- udvarról híres.

• Ez a húsz épületből álló épületegyüttes a 17–20. századból származik.

• A habánok építették őket, akik javarészt német területről érkezett protestánsok voltak.

• Érdekes építményeket találunk Nyitrabánya (Handlová) Nová Lehota városrészében is.