A Jupiter és a Szaturnusz hosszabb ideig kering a Nap körül (Jupiter 11,9 év, a Szaturnusz pedig 29,5 év alatt kerüli meg), mint a Naprendszer belső bolygói, ráasdásul pályájuk sem fedi egymást így nagyon ritkán, 20 évente kerülnek egymáshoz közel. Ennyire szoros találkozásra, ami 21-én várható, évezredekig kell várnunk – a Földről nézve egymás takarásában lesznek és így felerősítik egymás fényét. Ilyen „összeolvadásra", azaz a két bolygóóriás közelségére 1623 óta nem került sor, legközelebb pedig 2080. március 15-én fordul majd csak elő.

A csillagászatban ezt a csillagászati képet betlehemi vagy karácsonyi csillagnak is szokták nevezni, hiszen a két bolygó összeér és így olyan, mintha egy nagyobb égitest lenne – itt jön be a Biblia története, miszerint Jézus Krisztus születését egy erős fényű csillag adta hírül.

József Attila a Betlehemi királyokban „lángos" csillagnak nevezi:

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
...

Csillagászok és történészek hada foglalkozott már évszázadok alatt ezzel az égi jelenséggel, mert biztosak voltak benne, hogy egy nagyon ritka és látványos csillagot vagy együttállást láthattak a Bibliában leírtak alapján. Egy régi értelmezés szerint abból következtettek a napkeleti bölcsek Jézus megszületésére, hogy a Jupiter a királyok bolygója, a Szaturnuszt pedig a zsidóság bolygójának tartották, az akkor ragyogó Halak csillagkép pedig a születés szimbóluma.

Tehát december 21-én alkonyatkor, ill. kora este olyan égi esemény vár ránk, amelyre utoljára 1623-ban, vagyis közel 400 éve volt példa.