Azt sokan tudják, hogy a Fudzsi Japán legmagasabb hegye, világszerte ismert jelképe, az viszont már nem ennyire közismert, hogy ez a szabályos formájú hegyóriás valójában egy tűzhányó. A Honsú szigeten található hegy nagyjából 100 kilométerre fekszik Tokiótól, csaknem teljesen szimmetrikus, hófödte kúpja mágnesként vonzza a zarándokokat és a turistákat is a világ minden tájáról.

​Az alvó szent

Régen az emberek azt hitték, hogy a Fudzsi összeköti a földet és az eget, így nem csoda, hogy számos mítosz kapcsolódik hozzá. A legenda szerint a Fudzsit első alkalommal egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. A 3776 méter magas hegyet már legalább a 600-as évek óta szentként tisztelik az ősi japán hit, a sintó vallás követői, és ezt annyira komolyan vették, hogy a Fudzsi és környéke egészen 1872-ig tiltott terület volt a nők számára. Hitük szerint a hegy a tökéletes szépség megtestesítője, ezért nem véletlen, hogy ez a tökéletes alakú tűzhányó a japán festők, írók és költők egyik kedvelt témája lett. Kitöréséről az első írásos említés i. e. 800-ból származik, az utolsó pedig 1707-ben volt. Bár a Fudzsi már több mint 300 éve szunnyad, mégis aktív vulkánként tartják számon. Ennek ellenére a szent hegyet bárki megmászhatja, ugyanis a kitörés valószínűsége ugyanis alacsony.

​Istenek lakhelye

A Fudzsi nevének eredét többféleképpen magyarázzák, az egyik szerint végtelent, egy másik szerint páratlant jelent, de olyan elképzelés is létezik, mely szerint az ősi japán vallás tűzistennőjéről nevezték el, ami egy vulkán esetében egyáltalán nem meglepő. Ezt támasztja alá az is, hogy a sintó vallás szerint az istenek lakhelye a Fudzsi csúcsa. Egy téves olvasat miatt külföldön a Fudzsijama névalak is elterjedt, Japánban azonban kizárólag Fudzsiszan néven emlegetik a szent hegyet. Spirituális és turisztikai jelentőségéből ez azonban semmit sem von le. A Fudzsi és a rajta lévő sintó épületek természeti, művészi és szellemi értékét az UNESCO is elismerte, amikor 2013-ban felvette a világörökségi listára.

​Egy életre szóló élmény

Egy japán mondás szerint „Bolond, aki a Fudzsit életében egyszer sem mássza meg, és az is bolond, aki kétszer mássza meg”. Ez azt jelenti, hogy a Fudzsi megmászása az élet legnagyobb élménye, ugyanis a szent hegy csúcsánál nincs feljebb. A hivatalos hegymászó szezon júliustól szeptember elejéig tart. Ezen az időszakon belül bárki elindulhat a négy kijelölt útvonal egyikén, aki erre fizikailag alkalmasnak érzi magát. A japánok számára szent zarándoklatot a legkisebbektől a legidősebbekig évente mintegy 600.000 ember teszi meg – a turisták egyharmada külföldi. Bár a túra nem különösebben nehéz, de sok időt vesz igénybe, ezért az éjszakát általában a hegyi menedékházakban töltik a túrázók. Jó tudni, hogy minél magasabbra érünk, a légnyomás és a levegő oxigénszintje is egyre alacsonyabb lesz, ami sokak számára megterhelő lehet. A csúcsra vezető utak mindegyikén 10 állomás van: az első a hegy lábánál, míg az utolsó a kráternél – a turisták többsége általában az ötödik szinten kezdi meg a túrát. A csúcsra érve valóban nem mindennapi élményben lehet részünk: körbesétálhatjuk a 610 méter átmérőjű vulkáni krátert, megtekinthetjük a sintó szentélyt és hajnalban egy varázslatos napkeltében is gyönyörködhetünk.