Határon innen és túl nemcsak tavasztól őszig, de télen is rengeteg gyönyörű túraút vár. Viszont, ha nem vagyunk eléggé ismerősek arrafelé, akkor érdemes rendesen felkészülni: járható-e télen a választott útvonal? Hogyan fogunk tájékozódni? Utánanéztünk-e az időjárásnak, beleértve a helyi, téli mikroklímát? Kell-e számolnunk lavinaveszéllyel? Mikor sötétedik? Szükségünk lesz-e hágóvasra? Van-e útközben bármilyen menedékház? Ha ezekre a kérdésekre immár megnyugtató válaszokat találtunk, indulhatunk is!
Meseszép kilátás a Raxon
Bárhogyan bizakodunk, úgy tűnik, a hómennyiség folyamatosan csökkenni fog az elkövetkező évtizedekben. Az osztrák idegenforgalom viszont nem szeretne leállni, így a síelésen kívül egyre jobban fókuszálnak a túrázásra, kerékpározásra és egyéb mozgásformákra. Ennek köszönhetően, ha a sógoroknál szeretnénk túrázni, számos ajánlattal, kijelölt túraúttal, felkészült honlapokkal és helyi vezetőkkel várnak.
Miközben az Alsó-Ausztria és Stájerország tartományok határán emelkedő Rax-hegység jó időben egyszerre túra-, kerékpáros és sziklamászó paradicsom, télen azért inkább a kirándulásé, túrasízésé és hótalpazásé a főszerep itt.
Ajánlott túránk a Rax felvonó hegyi állomásától indul, és ugyanazon az útvonalon ide is jut vissza. A lassan százéves drótkötélpályás felvonó 1547 méter magasra visz fel, hogy innen az Ottohaus menedékház és kilátó felé vegyük az utunkat a csodálatos hegyi legelők és különleges sziklagyepek között kígyózva. A friss, tiszta levegőn kaptatva kilátás nyílik a Schneebergre is, majd az Ottohaus után a Seeweg nevű utat követjük a Neue Seehüttéig. Utóbbi onnan kapta a nevét, hogy egészen az első világháborúig egy kis tó bújt meg itt, azóta azonban kiszáradt, csupán nevével emlékeztetve a korábbi tájra.
A túra nehézsége a szintemelkedés miatt közepes, az út télen is kiválóan járható, persze hótalp vagy hágóvas mindig legyen nálunk, ahogy fejlámpa is. A túra során beülhetünk melegedni és enni-inni is a hüttébe, sőt foglalhatunk szállást is akár az Ottohausban, akár a Raxalm-Berggasthofban, és akkor másnap reggel ismét nyakunkba vehetjük a hegyet.
Táv: 10, 83 km
Szintemelkedés: 382 m
Időtartam: 5 óra
+1: Mentsük el az osztrák hegyimentők telefonszámát: 140
Fotó: Shutterstock
Gyerekbarát andalgás a patak mentén - Ausztria
A méltán népszerű Schladming-Dachsteinsírégióban kanyargó útvonal kisgyerekkel vagy egy fárasztó nap után is tökéletes választás. Egy pici faluból, Forstauból indul, és négy-öt kilométer hosszan gyönyörködhetünk a nem mindennapi, kivilágított havas erdő látványában. A világítást december 15. körül kapcsolják be, és egész télen működik, sötétedéstől 22.30-ig.
A faluközponttól a kápolna felé indulunk, majd a patakmenti útra térve kb. 2 kilométer hosszan, a rohrmosi emléktábláig tart a hangulatos fényár. Itt aztán tovább is sétálhatunk még a Fallhaushofon keresztül, csak épp szükségünk lesz a fejlámpánkra, vagy visszasétálunk ugyanazon a romantikus útvonalon. Ami biztos: biztonságos, mégis életre szóló élményt jelent a kirándulás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Táv: 4–5 km
Szintemelkedés: min. 120 m
Időtartam: 1,5–2 óra
Fotó: Bergfex
Elvarázsolt lápvidék - Szlovénia
Roglánál, az egyik kedvelt szlovén síparadicsomnál indul a túránk. Ha épp nem (csak) csúszni támadna kedvünk, akkor varázslatos kirándulásban lehet részünk, az útvonal bejárja a jégkorszakból itt maradt Lovrenc-tőzegláp tündérmesékbe illő világát.
Már a pohorjei erdők és mezők sem hagyják hidegen a kirándulót, lévén végig keresztül-kasul futó gyökereken kell átkelni. Pár kilométer után azonban megérkezünk a fapallókhoz, amelyek a húsz, egyenként legfeljebb 1,2 méter mély vízű tóból álló Lovrenc-tőzeglápon vezetnek át.
A törpefenyves határolta tavacskák felett, közvetlenül a víz színén lépkedünk, hogy végül eljussunk egy fa kilátóhoz, ahol egy rendes téli napon bizony szél és hóvihar fogadhat.
De vigyázat! Ha nem rohanunk sehova, könnyen előfordulhat, hogy a láp nem enged el minket, és visszaindulás helyett csak sétálgatunk, állunk, és gyönyörködünk a teljes mértékben szokatlan és mesébe illő tájban.
A körtúrát több irányba is ki tudjuk bővíteni, ha még több tőzeglápra lennénk kíváncsiak. Az útvonal télen is jól járható, de azért óvatosan, a gyökerek nedves időben igen csúszóssá tudnak válni. Futóknak is tökéletes kör!
Táv: 9 km
Szintemelkedés: 325 m
Időtartam: 3–4 óra
Track
Ennél egy kicsit hidegebb lesz...
Fotó: Shutterstock
Mászás a Kis-Fátrában
Ha itthon túráznánk akár nyáron, akár télen, természetes, hogy a Tátra jut először eszünkbe. S hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy-egy 2500 méter körüli csúcs viszonylag könnyen teljesíthető, hiszen a még bőven mászható négyezres magasságot sem közelíti meg. A lavinaveszély, a csúszós meredélyek és az időjárás miatt azonban télen a Tátra egy részét lezárják a túrázók elől, de ha nem tennék, akkor is sokkal inkább javasolnánk a Kis-Fátrát.
Itt kisebb a lavinaveszély (de azért létezik!), és egész évben járhatóak az útvonalak. Az egyik legszebb úti cél egyértelműen a Jánošík-szurdok, ami télen befagyott vízesésekkel és tündérmesébe illő tájjal várja a látogatót, viszont nem árt odafigyelni az alattomosan lefagyó létrákra és hidakra.
Innen nem messze, a Kis-Fátra Nemzeti Park Štefanová településnél lévő parkolójából indul a túránk a Kis-Rozsutecre (1344 m) vagy a Nagy-Rozsutecre (1609 m).
A körtúra összesen 11 km hosszú, viszont több mint 1000 méternyi szintemelkedés van benne!
Így hát nem árt, ha tartunk magunknál magnéziumspray-t és sótablettát, mert megeshet, hogy valamelyik edzetlenebb izmunk begörcsöl a kemény kaptatóktól.
A mászás során kisebb vízesések, patakok, csodás kilátás, a csúcsok alatt láncok és kapaszkodók színesítik az utunkat. A túra télen is népszerű, de hótalp és hágóvas is szükséges lehet, na meg egy csipetnyi kalandvágy. Ha sikerült feljutnunk valamelyik Rozsutecre, akkor már csak le kell ereszkednünk valahogy: a lélekjelenlétünket mindenesetre ne hagyjuk otthon. Nagyon kedvelt, unalmasnak nem mondható, gyönyörű, de rendes edzésnek is elkönyvelhető túra.
Táv: 11 km (de ha rövid, hozzácsaphatjuk a Jánošík-szurdokot)
Szintemelkedés: 1000 m
Időtartam: 5–7 óra
Fotó: Shutterstock
Kóstolj bele a zakopanei télbe!
A túra a fentebb nem ajánlott Tátrában vezet, ám már Lengyelországban, ráadásul rövidsége miatt akár gyerekekkel is vállalható egy derült téli napon. Zakopane és vidéke nyáron és télen is rendkívül népszerű, nem véletlenül: a hagyományos gurál építészet és gasztronómia profi vendéglátással társul, miközben sípálya és nehezebb-könnyebb túrautak is bőséggel találhatók a település fölött.
Ez a rövidke túra a Fehér-patak völgyében vezet, és a vége a Sikawica vízesésnél lyukad ki. Gyerekekkel kirándulva a szintemelkedés miatt néhány rövidebb pihenő beiktatására is szükség lehet, a pallókon vezető utat azonban a kisebbek is garantáltan élvezni fogják.
A Wielka Krokiew síugró sánctól indulunk, de ha még rövidebb útra pályázunk, kezdhetünk a Strążyska-völgy bejáratánál is, ahol jegyet kell váltanunk a Tátra Nemzeti Parkba. Innen Sarnia Skała irányában, nyílegyenesen haladunk a patakvölgyben, amely népszerűsége miatt csúszóssá válhat egy régebbi havazás után. Ha hóesés után mi vagyunk az első fecskék, akkor a hótalp is hasznos lehet, de hágóvasat vagy annak megfelelő hómacskát mindenképp vigyünk magunkkal, mert a sok túrázó jegesre tudja taposni az amúgy is kalandos utat. Miután elértük a Sikawica vízesést, visszafordulunk, és ugyanitt sétálunk vissza az autóhoz vagy buszhoz.
Táv: 6,9 km (oda-vissza)
Szintemelkedés: 370 m
Időtartam: 2–4 óra
A gurál építészet példányai
Fotó: Shutterstock
