10 érdekesség a jég országáról

Az Északi sarkkörön (Norvégia és az Északi-sarkpont között felúton) található Spitzbergák nem minden szempontból barátságos: például évi 100 napon át sötétségbe burkolózik, nagyon hideg van, cserébe viszont rengetegszer tűnik fel az északi fény, sok rénszarvast, rozmárt, sarki rókát és sarki farkast is láthatunk, sőt néha még jegesmedvét is, de utóbbiak csak akkor kószálnak erre, ha már nagyon éhesek – ami sajnos egyre gyakrabban fordul elő a globális felmelegedésnek betudható vadászterület-vesztés miatt. De ez már egy másik történet...

1. Willem Barents

Hivatalosan egy holland hajós, Willem Barents fedezte fel a szigeteket 1596-ban, amikor már két éve kereste az Északi-tengeren az Északkeleti átjárót. Az oroszok megbízásából indult expedícióra, ez volt a harmadik és egyben utolsó útja is, mivel ezen az expedíción életét vesztette. Előtte azonban ő térképezte fel az északi sarkvidéket, ezért is nevezték el a Jeges-tenger egy részét róla – ez a Barents-tenger, ahol a Spitzbergák is található. Valójában orosz és norvég (viking) hajósok már a 12. században említést tettek az északi sarkvidék szigeteiről, de nem tudták pontosan meghatározni a helyzetüket, azaz nem volt pontos térképük a vidékről.

2. Sötét és jeges

A Spitzbergák Norvégia és Európa legészakibb földje. Területének 60%-át jég, egészen pontosan gleccser borítja, míg a maradék 40%-on azért az év néhány hónapjában elolvad a hó. A Norvégiához tartozó térség négy nagy és több kisebb szigetből áll, fővárosa: Longyearbyen, mely település Longyearről, egy amerikai üzletemberről kapta a nevét, aki több száz embert foglalkoztatott a sziget szénbányájában. A byen toldalék egyébként várost jelent norvégul.

3. Kétnyelvű

Azt gondolhatnánk, a Spitzbergákon csak a norvég a hivatalos nyelv, hiszen Norvégiához tartozik, de nem: az orosz is elfogadott és hivatalosnak számít, éppen ezért találhatunk a szigeteken itt-ott orosz feliratokat és épületeket is. A lakosság 40%-a orosz vagy ukrán, és "csak" 60%-ban lakják norvégok.

4. Adóparadicsom

A Norvég Királysághoz tartozó Spitzbergák egy kedvelt és különleges hely azért is, mert bár Norvégiához tartozik, saját kormánya van és adómentességet élvez, ennek köszönhetően egy korsó sör harmadába kerül, mint Oslóban.

5. Végletes

A Spitzbergákon évi 100 nap a sötétségé: lakóinak október 26-tól február 15-ig kell egész álló nap mesterséges fényben élniük. Viszont április 26-tól augusztus 23-ig nem megy le teljesen a nap.

6. Magok a jövőért

Furcsa és egyben progresszív ötlet volt, hogy létrehozták a Spitzbergák Nemzetközi Magbunkert, amelybe a világ különböző részeiről szállítanak be növénymagokat. Hogy miért? Végülis kézenfekvő: jégben tartósítják őket arra az esetre, ha bekövetkezne egy apokalipszis, amely után a katasztrófát itt átvészelt növénymagokat újra lehet majd telepíteni a bolygón.

7. Nincs minden

Nincs például a szigeteken olyan kórház, ahol lehetne szülni, azaz szülészeti és újszülöttet fogadó osztályt is hiába keresnénk. Így a várandós nőknek a szülésre kiírt időpont előtt egy hónappal Norvégiába kell utazniuk, és ott is maradni a szülésig.

8. Morbid, de...

...temető sincsen a szigeteken, mert olyan jeges a föld, hogy abban nem bomlanak le a holttestek. A fagyos föld inkább elraktározza azokat, így az itt élőknek a legközelebbi norvégiai temetőkbe kell eltemetniük szeretteiket.

9. Miből élnek?

A már említett szénbányászaton kívül halászatból (Norvégia a parttól mért 370 kilométeres körben igényt tart a halászati jogokra, ám ezt az oroszok nem tartják tiszteletben) és turizmusból élnek. Rengetegen látogatnak ugyanis a szigetekre jegesmedvéket lesni, hó- és kutyaszános túrákon részt venni, vagy épp megcsodálni az északi fényt. Melegebb időben azonban rengeteg sportolási lehetőség közül is választhatunk a Spitzbergákon. Emellett az elmúlt 50 évben számos kutatóállomás települt ide, sőt van műholdátjátszó-állomás is, amiért bérlői rendszeres bérleti díjat fizetnek: történetesen a NASA és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal.

10. Mindig óvatosan!

Bár nagyon ritkán fordul elő, a vidéken szabadon mászkálnak az őshonos vadállatok: jegesmedvék, sarki rókák és sarki farkasok. E fajok az emberre is veszélyesek lehetnek, hiszen a jégolvadás miatt folyamatosan csökken az életterük és a táplálékuk, így élelem után kutatva egyre többször tévednek emberlakta területekre. Bár nem tarthat mindenki fegyvert, az itt lakók emiatt sokszor csak felfegyverkezve merészkednek ki a szabadba, az ide érkező turistákat pedig arra kérik, hogy távolról és tisztelettel figyeljék az élővilágot.