2022-01-26
10 hely, ahova nem szeretnél eljutni...
Képzeljünk el egy szigetet, amit kizárólag arra az esetre tartanak fenn, ha pusztító járvány érkezne. Képzeljük el ezt a szigetet úgy, hogy a világ üzleti központja mellett helyezkedik el, és annak ellenére, hogy a város lakossága több, mint 10 millió, a hely évtizedek óta érintetlen. A North Border Island a New York-hoz tartozó szigetek egyike, és már az angol gyarmatosítás elején is ugyanazt a célt szolgálta, mint a XX. században: járványkórház volt. Minden olyan beteget idehoztak, aki elkapott valamilyen kisebb vagy komolyabb járvány okozta betegséget. Azért, hogy megakadályozzák a vírus terjedését, ezeket az embereket a szigeten is temették el. Később a terület egy ideig drogrehabilitációs intézetként működött, majd végleg elzárták az emberek elől és az épületeket átadták a természetnek. Jelenleg madárrezervátumként hasznosul.
Fotó: Wikimedia
Diego Garcia első látásra egy tipikusan csodaszép sziget fehér homokos tengerparttal, sekély, csillogó vízzel, pálmafákkal és ragyogó kék égbolttal. Ezek alapján turistaparadicsom is lehetne, de a valóság sokkal sötétebb. A szigetet jelenleg az USA bérli Nagy-Britanniától, és rossz nyelvek szerint arra használja, hogy az emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolt bűnszervezetek vezetőit, vezéralakjait itt hallgassa ki. Ezeket a kihallgatásokat egy nagy port kavart riport szerint nem magán a szigeten végzik, hanem a part körül kikötött hajók fedélzetén, ahol akár hónapokig is vallathatnak egy-egy olyan bűnözőt, aki előkelő szerepet töltött be valamelyik nagy szervezet életében, és akinek a kezéhez sok ezer ember vére tapad. A foglyok így gyakorlatilag nem a szigeten tartózkodnak, de brit felségvizeken vallatják őket, ami eléggé kínos ügy mindkét állam számára, főleg, hogy az ügyben az ENSZ egyik nagykövete is nyomozott, és az államok egyértelműen nem tagadtak, miként meg sem erősítettek semmit.
Fotó: Shutterstock
A skandináv országok egyik ismérve, hogy nagyon szeretnek haladni a korral, melyet sokszor meg is haladnak. A globális klímaváltozás és a XX. század atomháborúinak és atomkatasztrófáinak hatására született meg az ötlet, hogy egy esetleges világméretű szerencsétlenség után a túlélőknek elsődlegesen élelemre lesz majd szükségük és persze magokra, hogy vissza tudják építeni az emberi élethez szükséges környezetet. Norvégia már korábban is tárolt magokat egy szénbányában, azonban az a bánya nem volt elég nagy és elég biztonságos ahhoz, hogy a Föld összes növénye elférjen benne. A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker 120 méter mélyen helyezkedik el egy homokkőhegy gyomrában. A Nyugati-földet nem érintik a tektonikus mozgások és a magbank akkor is a vízszint felett lesz, ha megvalósul a legrosszabb számítás, ami a tengerszint emelkedését illeti. A magbankban -18 Celsius-fokon tárolt magokat csak akkor lehet elővenni, ha már a világ összes magbankja megsemmisült valamilyen katasztrófa vagy háború folytán. A létesítményt a szakembereken kívül senki sem látogathatja, nehogy veszélybe sodorja a világ legnagyobb túlélőkészletét.
Fotó: Svalbard Global Seed VaultA kísértetekben hívők kedvenc célpontja az egyik velencei szigeten helyezkedik el. Povegliát nyugodtan nevezhetjük a világ egyik legfélelmetesebb helyének, és ezt az állítást nemcsak a külseje, hanem a története is megalapozza. A szigetet már 471-ben is használták, amikor a rómaiaknak menekülniük kellett a barbárok elől. Legközelebb 1776-ban került be a köztudatba, ugyanis ide száműzték a pestisben szenvedő embereket. A tudomány mai állása szerint abban az időszakban nagyjából 200 000 ember halt meg Poveglián. A járvány végén kórházat és templomot építettek a szigetre, amit az 1800-as évek elején újra hódító pestisjárvány után bezártak és a templom tornyát világítótoronnyá alakították. A szigetet senki sem szerette volna meglátogatni egészen addig, amíg egy olasz ideggyógyász klinikát nem épített rajta, és meg nem nyitotta 1922-ben. A gyógyulásban azonban hiába reménykedtek a betegek, az orvos emberkísérleteket és teljesen értelmetlen műtéteket hajtott végre rajtuk. A kegyetlenségnek 1968-ban lett vége, amikor felszámolták a kórházat és az olasz rendőrség lezárta a szigetet.
Fotó: Shutterstock
Biztosan mindenki látta már a történelemkönyvekben azokat a barlangrajzokat, amiket az ősember készített. A kréta időszakból származó barlangot négy diák fedezte fel elsőként 1940. szeptember 12-én. Pár napig gyönyörködtek a 250 méter hosszú barlang falfestményeiben, majd szóltak a tanáruknak, aki szólt egy őskorkutatónak és a Lascaux-i barlang egy perc alatt ismertté vált. Először 1948-ban tették látogathatóvá, majd 1963-ban zárták be először. A barlang ugyanis azért maradhatott meg eredeti formájában, mert a felette található kőzet teljesen elszigeteli mindenféle víztől a falait. Az emberek által kilélegzett szén-dioxid és pára viszont rossz hatással volt, és ez elkezdett meglátszani a festményeken is. Több megoldással is próbálkoztak, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot, és végül 1983-ban egy korszerű szellőző berendezéssel újra megnyitották Lascaux II. néven. A 2000-ben telepített új szellőzőben azonban elszaporodott egy gomba, ami azóta is gondot okoz a barlang karbantartóinak. A helyet ismét be kellett zárni és azóta egy csapat kéthetente lejár, hogy kézzel távolítsa el a falakon felhalmozódott, minden eddigi gombairtószernek ellenálló gombatelepeket.
Fotó: Getty Images
A mai Törökország területén fekszik a mitológiai jelentőséggel bíró barlang, amit nemes egyszerűséggel az Alvilág kapujának tartanak, de nevezik még Plútó kapujának is. A kaput először Kr.e. 190-ben fedezte fel II. Emumenes. A barlangból kirepülő gázfelhő és a körülötte holtan fekvő állatok azt sugallták, hogy ez a hely nem lehet más, mint az a hely, ahol a halottak laknak. Plútó papjain kívül az ókorban senki sem mehetett be a barlangba, mert azonnal meghalt. A papok viszont tisztában lehettek a tudományos magyarázat egyes jellemzőivel és el tudták kerülni a biztos véget. A jelenséget, amitől féltek, egy vulkanikus tevékenység okozza, aminek következtében a barlang levegőjében a szén-dioxid tartalom állandóan 86-91% között mozog. A szentély, amit annak idején a bejárathoz emeltek, arra a pontra épült, ahol az összegyűlő szén-dioxid kiáramlik és negyvencentis magasságban megáll. Ekkor a fenti levegő szén-dioxid tartalma 35%. Plútó papjai vélhetően tisztában voltak azzal, hogy ha a lélegzetüket valameddig visszatartva sétálnak, akkor el tudják kerülni a fulladást. Csak azt nem sejtették, hogy a jelenséget a vulkanikus tevékenység okozza és nem Plútó keze van a dologban.
Nem az olasz sziget az egyetlen a világon, ami a paranormális jelenségeiről vált ismertté. India egyik legszebb és legnagyobb régészeti emlékéhez is hasonló történetek fűződnek. Bhangarh elátkozásához pedig három legenda is kapcsolódik. Közös mindhárom legendában, hogy az akkori rádzsa egy olyan területre akart építkezni, ami határos volt egy gonosz varázsló területével. Az uralkodó és a mágus megállapodtak, hogy amíg az uralkodó nem sérti meg a varázsló területét, épségben marad a város. Amint megsérti, a település minden lakosával együtt elpusztul. Az egyik történet szerint egy gőgös rádzsa megszegte a megállapodást és mindenki meghalt, aki a falak között tartózkodott, a házak tetejét pedig azóta sem lehetett felépíteni, mert valamilyen megmagyarázhatatlan indokból mindig maguk alá temették a próbálkozókat. Az átok szerint, aki Bhangarh falai közé lép az éjszaka árnyéka alatt, az nyomtalanul eltűnik. A hely nappal számtalan turistát vonz, de naplemente után és napfelkelte előtt tilos a területére lépni. Egyesek szerint az átok miatt döntött így a kormány, míg mások inkább a szomszédos tigrisrezervátumot sejtik a rendelet mögött. A nagymacska ugyanis éjszaka vadászik.
Fotó: 123rf
Oroszország egyik legmisztikusabb helye nem azért érdekes, mert itt is paranormális jelenségeket észleltek, vagy azért, mert valamilyen mitológiai történethez van köze, hanem amiatt, mert senki sem tudja, hogy pontosan miért van lezárva. Borisz Jelcin idején az amerikai műholdak felvételeit vizsgáló emberek arra lettek figyelmesek, hogy a területen nagy méretű ásatásokat folytatnak az oroszok. Kérdőre is vonták őket, amire azt a választ kapták, hogy egy esetleges katasztrófára szeretnének felkészülni élelemmel és olyan kincsekkel, amiket meg szeretnének őrizni egy atomrobbanás után is. Mezsgorjében emellett épül egy katonai bunker is, amit az ország vezetőinek szánnak. Rossz nyelvek szerint azonban titkos katonai kísérletek zajlanak a baskírföldi településen. Még meredekebb elméletek szerint földönkívüliekkel kapcsolatos kutatásokat végeznek itt, amit bármelyik konteohívő boldogan elfogad.
Az Indiai-óceán déli részén létezik egy kis szigetcsoport, ami ugyan Ausztrália fenségterületéhez tartozik, de a valóságban az Antarktikához fekszik a legközelebb. Több természeti oka is van annak, hogy ezeket a szigeteket senki sem látogathatja, kivéve persze azokat a kutatókat, akik az élővilágot vagy a földrajzot vizsgálják. Az itteni éghajlat alapból nem kecsegtet semmi jóval: a hőmérséklet ritkán megy 0 Celsius-fok közelébe és élelem is alig van. Mindezek mellett ezeken a szigeteken aktív vulkánok is találhatók, amelyek folyamatosan lávát és mérges gázokat lövellnek ki magukból – ez megint csak ellehetetleníti azt, hogy valaki a területre építkezzen. Ami nem is baj, hiszen fontos, hogy a szigetek élővilága háborítatlan maradhasson, és ne essenek áldozatul az embernek a fókák és a pingvinek, akik az egyre csökkenő jégfelület miatt itt még menedékre találhatnak.
Fotó: Wikmedia
1963-ban egy hajó szakácsa hatalmas füstfelhőt vett észre az ablakból. Azonnal szólt is a kapitánynak, aki úgy döntött, hogy közel mennek, mert a tűz oka minden bizonnyal egy bajba jutott hajó, aminek a legénységét meg kellene menteni. A füstöt azonban nem egy hajótörést szenvedő jármű okozta, hanem egy víz alatti vulkán meglepetésszerű kitörése, aminek következtében a kitörés helyén kialakult a világ legfiatalabb szigete. A Surtsey-szigeten a keletkezés idejében nagyon gyakoriak voltak a robbanások, ami annak volt köszönhető, hogy a sós víz folyamatosan érintkezett a magmából kiáramló forró lávával. Amint a vulkán megnyugodott és a láva is megszilárdult, kiemelkedett a tengerből, megszűntek a robbanások. A területet lezárták azért, hogy meg tudja figyelni az emberiség, hogyan alakul ki az élet egy teljesen kietlen, új helyen. Csak kutatók látogathatják. Elsőként moha és zuzmófélék jelentek meg. Ezeket a növényeket követték a bogarak, rovarok, madarak és végül a fókák is, akik már egy 70 egyedszámból álló kolóniával sütkéreznek a sziget északi partján. A fókák letelepedése pedig magával vonzotta a delfineket is. A Surtsey-sziget hamarosan eléri végleges formáját és az eddigi tapasztalatok szerint évszázadokig fenn is maradhat menedéket kínálva az ember által veszélyeztetett fajoknak.
Szöveg: Pozsgai Brigitta