Többezer éves kenyér, vaj és bor - jó étvágyat!

Két elmélet van a britek legöregebb kenyerével kapcsolatban: egyesek szerint az Oxfordshire-ben megtalált élelmiszer egy árvízzel elárasztott szemétgödörben volt, más vélemények szerint azonban egy vallási áldozati helyen találtak rá. Az újkőkorszaki elszenesedett kenyérdarabokra a 20. században bukkantak rá más maradványok között, amely eredeti állapotában a régészek szerint egy túlsütött 5500 éves kenyér lehetett. És honnan jöttek rá, hogy kenyér volt? Az egyik archeológus összezúzott árpaszemeket vett benne észre. Ha jól saccolták a lelet korát, akkor nagy valószínűséggel az elsők között Európából Nagy-Britanniába letelepedett bevándorlók kenyere lehetett. További érdekesség, hogy a világ legrégebbi kenyérszerű gabonatermékét, amelyről egy 2018-as cikk számol be, 14 600 és 11 600 évvel ezelőtt készítették, vagyis körülbelül 4000 évvel korábban, mint ahogy a mezőgazdaság kialakult.

1867-ben a régészek a németországi Speyer közelében találtak egy üveg római kori bort (más néven Römerweint), amely körülbelül i.sz. 325-ből származik, és azóta a legrégebbi ismert, még mindig folyékony halmazállapotú bor. Az ital egy szarkofágban volt több másik palack társaságában, de a többi palack már kiszáradt. A bort úgy tartósították, hogy olívaolajat töltöttek a tetejére, ami megvédte a nedűt az oxidációtól, persze az 1600 év után már nem volt alkoholtartalma, az állaga pedig üledékesre, viaszosra változott.

Hszianban egy új repülőtér építése miatt kezdték felásni a területet, ahol egy zárt edényre bukkantak a munkások. A zárt tálban csontos húsleves volt. Nagyjából 2400 évesre becsülték a szakemberek az étel korát. Hszian, a neolitikumban alapított nagyváros kb. 900 km-re van Pekingtől, 12 milliós népességgel, és nemcsak napjainkban számít fontosnak gazdasági szempontból, de régen, a Selyemút idején is központi szerepe volt. Hszian arról is híres, hogy egykor ez volt Kína fővárosa, ahol az ország első császára élt, akinek a sírjában felfedezték a legendás agyaghadsereget is. A bronzedényben eltett levest is egy előkelő sírba tették, amely az évezredek alatt a bronzoxidációtól zöldre váltott.

Több ezer évvel ezelőtt nem volt egyszerű a vajtárolás, de szerencsére pár kildare-i úgy döntött 3000 évvel ezelőtt, hogy tőzegmocsárba süllyeszti a család vajtartalékát, ahol konzerválódott a tejtermék. A 2009-ben megtalált mocsári vaj érintetlen maradt évezredekig, bár az állaga már nem volt krémes, hanem inkább a balzsamozáshoz használt viaszra emlékeztetett. Az edényt az Ír Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni.

2005-ben Kínában, a Sárga-folyó partján fedezték fel Lajiát, ahol egy egész bronzkori várost tártak fel. Lajiában találták meg a legrégebbi tésztaételt is, ami kölestésztából készült, és egy véletlennek köszönhetően maradt meg. A völgyet elárasztotta a folyó, az árral érkező iszap és az edényben lévő hő kölcsönhatása valószínűleg vákuumot képzett az edényben, így maradhatott fenn ez a levegőtől elzárt étel.