A Kis-Kárpátok borkultúrája

Az Erdőhát és a Duna-menti síkság közé ékelődő Kis-Kárpátok déli és keleti lábánál kiterjedt szőlőültetvények uralják a vidék látképét. Az erdős-sziklás hegység szépség és turisztikai vonzerő tekintetében bátran felveheti a versenyt a nála sokkal magasabb és ismertebb szlovákiai hegyekkel.

A Kis-Kárpátok keleti lejtőin fekvő városokat és falvakat a közös történelmen kívül a szőlőtermesztés és a borászat évszázados hagyománya köti össze. A természeti szépségek, a népi kultúra és a minőségi bor rajongói számára ideális választás a Kis-Kárpátok borút, mely a hegység napsütötte lejtői mentén húzódik, szépen gondozott szőlőültetvényekkel és borospincékkel szegélyezve. A pincéket felkereső látogatók nemcsak kiváló borokat kóstolhatnak meg itt, hanem megismerkedhetnek a régióban folyó szőlőtermesztés és bortermelés hagyományaival is.

A borút által érintett falvakban és városokban az év folyamán számos rendezvényre is sor kerül. Az egyik leghíresebb a Kis-kárpáti szüret, amely általában pénteken délben kezdődik és vasárnap este ér véget. Szintén népszerűek a borpiacok, amelyeket tavasszal tartanak, amikor már minden bor tiszta és kóstolható. Új hagyomány az újbor Szent Márton-napi megáldása (november 11.), amit a helyiek – kóstolóval egybekötve – a dél-morvaországi borászoktól vettek át.

A Kis-Kárpátok regionális központjában szintén a boré a főszerep, azonban ez nem volt mindig így. Bazin a 14. században fontos bányaváros volt, a környéken aranyat bányásztak. Az arany és a bor jólétet biztosított a városnak, amely bővelkedik látnivalókban. Mindenképpen érdemes megtekinteni a városháza épületét, a Kaviak-házat, a Palugyay-kúriát, valamint a Bazini várat, de végigjárhatjuk a bányászati tanösvényt is. A borrajongók számára a városnézés során kihagyhatatlan állomás a Városházi Vinotéka, valamint a Kis-Kárpátok híres borászainak pincéi.

A bortermelés mellett a modori majolika tette híressé a települést, amely már 1361-ben városi kiváltságokat, 1607-ben pedig szabad királyi városi rangot kapott. A romantikus hangulatú, bájos város legértékesebb műemlékei a templomok, melyek közül a 14. században gótikus stílusban épített Keresztelő Szent János-templom a legrégebbi. A szlovák evangélikus templomot 1826-ban, a neoklasszicista német evangélikus templomot 1834-ben, a Szent István király-templomot pedig 1876-ban építették. A városi erődítmények legszebb részei a több mint 400 éve álló városfalak, a Felső-kapu és a reneszánsz stílusú Körbástya.

A jól megőrzött, szinte sértetlen városközpontban hangulatos sétát tehetünk a 16. és a 17. században épített jellegzetes borászházak között. Olyan építészeti remekműveket csodálhatunk meg itt, mint a 13. századból származó gótikus Szent György-templom, valamint az eredetileg reneszánsz, később barokk stílusban átépített Pálffy-kastély.

Fehérborok: olaszrizling, rajnai rizling, zöld veltelini, pinot blanc (fehér burgundi).

Vörösborok: récsei kékfrankos és szentlőrinci.

A bor mellett helyi különlegesség a murci – szlovákiai magyar szóhasználatban a burcsák –, ezt az éretlen, kissé zavaros, szénsavas, édes újbort előszeretettel fogyasztják az őszi vásárok és búcsúk alkalmával.