Európa, édesem!

Ropogós tésztakéreggel borított édes ricotta, néhol pisztáciával vagy kandírozott gyümölccsel feldobva. A szicíliai konyha egyik legismertebb édességéről van szó, amely eredetileg a farsangi szezont fémjelezte, ma már azonban egész évben kedvünkre falatozhatunk belőle.

A legtöbb európai nemzetnek megvan a maga fánkja, a spanyolok pedig különösen büszkék a saját változatukra. A számos utcai árusnál kapható hosszúkás formában kisütött tésztarudacskákat nemcsak cukorba hempergetik, hanem forró csokoládészószt is kínálnak mellé a tunkoláshoz.

Ha Amszterdam utcáin bolyongunk, semmiképp sem hagyhatjuk ki a gofriszerű édességüket, amelynek eredete egészen a 18. századig vezethető vissza. Két vékonyabb lap összeragasztására sűrű karamellszószt használnak, majd jellemzően kávé, kakaó vagy tea mellé fogyasztják.

A miénkhez hasonlóan a portugál krémesnél is a lágy, főzött krém és levelestészta égben köttetett frigye csökkenti a szénhidrát utáni sóvárgásunkat. Eredetvédett változata a Pastel de Belém, ez kizárólag a Fábrica de Pastéis de Belémben kapható, még a receptje is titkos, de azért a „másolatok" is megérnek egy kóstolót.

Brüsszel különösen nehéz terep a diétázók számára, hiszen szinte minden sarkon találunk egy helyet, ahonnan a frissen sült édes tészta illata lengi be a teret. A tömör tésztából készült finomsághoz kérhető feltétek közül semmiképp se hagyjuk le a kiváló tejszínhabjukat.

Bizarrul hangzik egy szendvics, amely édes zsemlébe töltött fagylaltból áll? Az ötlet csak elsőre tűnik képtelenségnek, hiszen az olaszoknak még ebből is sikerült egy imádnivaló fogást alkotni, amit – ha ez nem lenne elég – ráadásul előszeretettel fogyasztanak reggelire.