2026-02-08
A világörökséghez tartozó szlovák falu, amit megöl a túlturizmus
Első pillantásra maga a megvalósult mese: egy apró hegyi falu, amely felkerül az UNESCO világörökségi listájára, és ezzel végleg bebiztosítja a jövőjét. Liptófarkasd, szlovák nevén Vlkolínec története azonban jóval árnyaltabb. A mindössze 14 állandó lakossal rendelkező települést ma évente közel százezer turista keresi fel, miközben a helyiek egyre inkább azt érzik, hogy az otthonuk nem élő falu, hanem szabadtéri kiállítótér lett.
A Nagy-Fátra Nemzeti Park területén fekvő Liptófarkasdot már a 14. században említik írásos források, különlegessége pedig az, hogy Szlovákiában szinte egyedülálló módon megőrizte eredeti településszerkezetét. Nem épültek modern házak, az utcák mentén ma is keskeny telkeken állnak a hagyományos faházak, istállókkal és pajtákkal kiegészítve. Összesen 45 ilyen épület maradt fenn, ami önmagában is ritkaságnak számít.
Az egyik az 1875-ben épült Mária látogatása-templomhoz, a másik meredeken kapaszkodik fel a Sidorovo-hegy lábához. Ez az érintetlennek tűnő településkép hozta meg Liptófarkasd számára 1993-ban az UNESCO világörökségi címet. A látogatók többsége ma is ugyanazokat a pontokat keresi fel: az 1770-es évekből származó kétszintes fa haranglábat és az 1860-as évekből fennmaradt fából ácsolt kutat.
A helyiek szerint azonban a legnagyobb gond nem feltétlenül a turisták száma, hanem az azzal járó szabályozási rendszer. Anton Sabucha, a falu egyik lakója úgy fogalmazott: miközben Liptófarkasd nem skanzen, az UNESCO-előírások mégis ellehetetlenítik a mindennapi életet. Új épületeket nem lehet emelni, a régieket alig szabad átalakítani, a hagyományos mezőgazdaság és az állattartás pedig tiltott. Mindez egy olyan településen, amelyet eredetileg favágók, pásztorok és földművesek alapítottak.
Olvasd ezt is!
