Pizsamaparti – íme, a világ alvási szokásai

A Brooklyn Bedding ágynemű-gyártó cég egy érdekes gyűjtést végzett a világ alvási szokásairól, a felmérés apropója az volt, hogy március volt az ún. alvástudatos hónap. A kutatásból kiderült, hogy vannak egészséges és kevésbé jó hatású alvási szokásaink is: egyes népeknél teljesen elfogadott a munkahelyi szunyókálás, van ahol pedig tatamit találják a legkényelmesebb alvóhelynek.

Azt, hogy mennyire nagyok a kulturális különbségek, semmi sem mutatja jobban, minthogy japánban például elismerik azt, aki munka közben elszundít. Azt feltételezik, hogy a sok munkától annyira túlhajszolt, hogy szüksége volt egy kis pihenésre. Itt Európában ez a lustaság jele lenne, és még megrovás is járna érte. A japán szokások sokszor előkerültek a tanulmányban: például az is jellemző rájuk, hogy olyan sokat utaznak reggel és este, főleg az óriási metropoliszokban, hogy a metróutat alvásidőnek tekintik – ugyanezt egy brazil nem tudná megtenni Sao Paulóban (ami szintén 22 milliós nagyváros és nagyok a távolságok), mert ott olyan rossz a közbiztonság, hogy kirabolnák alvás közben.

Az is kiderült, hogy a skandinávok például nagyon hidegben alszanak: ezt hívják a felmérésben „al fresco alvásnak". A skandinávok úgy szoktatják a hideghez a kicsiket, hogy már baba korukban is kiviszik őket babakocsiban a mínusz 6-10 fokos hidegbe aludni. Nem félnek a meghűléstől, sőt, azt gondolják, a friss levegő az egészségük kulcsa, hisznek abban, hogy a hideg, friss levegőn jobb minőségű és hosszabb a bébik alvása.

Az ausztrál őslakosok a csoportos alvást tartják jónak, biztonságosnak. A csapat erős férfi tagjai egy helyre, szorosan egymás mellé teszik le a matracokat, legbelülre a gyerekek, idősek, védtelenek fekszenek, aztán kijjebb a nők, majd az összefüggő „matracpadlón" kívül a férfiak, hogy védjék a gyengébbeket.

Egyes országokban teljesen természetes, ha valaki a házi állatával alszik, sok országban kedvelt pihenőhely a függőágy, és vajon melyik nemzet szeret a leginkább meztelenül aludni?

A kínaiak a kőkemény matracot szeretik, meggyőződésük, hogy a kemény felület jót tesz a hátuknak, hiszen nem süppednek be órákra alvás közben az ágyba, hanem a matrac megtámasztja a törzsüket. Az ázsiai népek többsége már elégedett, ha heti néhány éjszakán jól és eleget alszik.

Az indonézek többsége hamar elsajátít egy meditációs technikát, amelynek segítségével gyorsan és mély álomba zuhannak. Ez segít nekik a stresszes időszakok átvészelésében, és regenerálja is a szervezetüket, hiszen rengeteg káros hormon szabadul fel a szorongás, félelem hatására szervezetben, amelyet alvással lehet semlegesíteni. A természeti népek valószínűleg így tudtak a szabadban pihenni a vadállatok között, amikor kevés, biztonságos és pihentető alvásra kényszerültek.

Az észak-amerikaiak 71%-a házi kedvencével szundít, és mind azt állítják, hogy sokkal jobban alszanak, ha a kutyájuk, macskájuk velük durmol. Ott vajon nem járnak éjjeli zsákmányszerzésre a cicák?

A japánoknál nem kínos társaságban, munkahelyen vagy partin elaludni. Inemurinak nevezik azt az éber alvást, amikor épp jelen vannak, csinálnak valamit, de közben szundítanak egy kicsit. A japánok szeretnek tatamin és vékony matracon aludni. A tatamit riszszalmából vagy fűfélékből készítik hagyományosan, ez egy kemény, de nem teljesen szilárd felület – ahogy a legtöbb ázsiai, ők is szeretik, hogy a váll, a hát és a csípő megfelelően alá van támasztva, és így természetesebb pózban alhatnak, mintha puhán feküdnének.

A spanyolok ebéd utáni szunyókálása száz évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor délben olyan erős volt már a napsugárzás, hogy semmit nem lehetett a szabadban csinálni. Főleg a földművesek éltek ezzel a lehetőséggel, hogy ebéd után 20-30 perces szisztát tartottak, majd a rövid pihenés után visszatértek a munkához. A legtöbb mediterrán ország kisvárosaiban, falvaiban, nyári időszakban ma is bezárnak az üzletek kora délután, és inkább tovább vannak nyitva este. A nagyvárosokban viszont már teljesen kikopott ez a szokás.

Sok helyen a világon elterjedtek az ágytakarók, azaz az ágyat befedő legfelső réteg, ami általában egy nehéz, díszített textilből készül. Az európaiak csak a beágyazáshoz használják ezt a réteget, máshol azonban ezzel is alszanak, tehát több réteg alatt térnek nyugovóra. A mi kultúránkban az évszakokhoz igazodva előveszük a lepedőket, paplanokat, takarókat attól függően, hány fok van, de egy, maximum 2 réteget használunk. Ismerős a helyzet, amikor utazásaid során a szállodában, apartmanban nem tudod hova tenni a nehéz dísztakarót?

A britek nem a fűtést veszik le, hanem a ruhájukat. Ők is hisznek abban, hogy jobban alszik az ember, ha nincs melege, úgyhogy ők inkább meztelenül pihennek: a britek 30%-a mindig csupaszon hajtja álomra a fejét.

Közép- és Dél-Amerikában sokan alszanak függőágyban, ennek már 700 éves múltja van a latinoknál. Bár ők hisznek abban, hogy a szuper alvás kulcsa ez a felfüggesztett textil, igazából erre nincsen tudományos bizonyíték. Régen abból a célból aludtak így a természetben az emberek, hogy védekezzenek a kisebb állatoktól, rovaroktól, bogaraktól.