Roncsok és kincsek – találatok a tenger mélyéről

Évtizedekig, évszázadokig vannak a víz alatt, mire kutatók, búvárok vagy épp katonák felfedezik ezeket a furcsaságokat, amelyek lehetnek járművek, történelmi jelentőségű háborús roncsok vagy éppen értékes műemlékek.

A víz alatti természeti csodák közé tartoznak a tenger alatti folyók vagy ösvények, amelyek valójában csak vizuálisan tűnnek úgy, minta azok lennének. A mexikói Cenote Angelita barlang például egy igen ritka látványt tartogat, még ha az egész valójában optikai csalódás is: a haloklinnak nevezett jelenség a hidrogén-szulfid felhője, amelyet a barlang alján lebomló szerves törmelékek képeznek. Az alulról feltörő talajvíz és a felülről érkező sós tengervíz találkozásának köszönhetően a víz olyanná válik, mintha egy tenger alatti folyóban úszkálnánk.

Nem csak szárazföldi múzeumokban láthatunk műemlékeket, néhány szerencsés búvár a tenger fenekén is megcsodálhat szobrokat, ékszereket és egyéb értékes antik tárgyakat. Hogy merre? Nápoly partjaitól nem messze található a világ egyetlen víz alatti régészeti parkja, ahol római kori emlékeket nézhetünk meg. Az Underwater Archaeology Park Of Baia-ban nemcsak Odüsszeusz vagy római istenek szobrait nézhetjük meg, hanem a közöttük úszkáló halakat, polipokat és tengeri csillagokat is.

Antiküthérai szerkezetnek nevezik ezt az érdekes technikát, amit a görögországi Antiküthéra-sziget mellett találtak. Ez tulajdonképpen a világ első számítógépe, amely a naprendszerünkben található objektumok helyzetének kiszámítására és a holdfogyatkozások jelzésére alkalmas. I.e. 70-200 évvel készíthették ezt a fejlett napórát, aminek a működését még most is kutatják, pedig már 1902-ben megtalálták .

A Michigan-tó Grand Traverse öblében 40 méter mélyen érdekes kőalakzatokra bukkantak a régészek, amelyeknek a szerkezete nagyon hasonlít az angliai Stonehenge-re. A kövek között volt egy őskori vésésekkel díszített szikla is, amelyről a tudósok úgy vélik, a jégkorszakban készülhetett, körülbelül 10 000 évvel ezelőtt. Fel csak néhány éve fedezték őket, amikor hajóroncsok után kutattak a területen.

A képen látható gázmaszkokat a második világháborúban a japánok használták, és a mikronéziai Chuuk-sziget melletti Truk Lagoonban találtak rájuk sok más háborús ronccsal együtt. Biztosan sok búvárban fagyott meg a vér, amikor a mélység sötétjében egyszer csak felbukkantak előttük ezek a rozsdás maszkok.

Az RMS Republic 1909-ben süllyedt el, amikor Nantucket (Massachusetts) partjainál összeütközött egy másik hajóval. Akkori értékén 3 millió dollárnyi arany volt a fedélzetén, ami most közel 1 milliárd dollárt ér. Sokan próbálták felkutatni a kincset, de valahogy mindig kudarcba fulladt a keresés. A sziget egyik lakója például erre tette fel az életét, de neki sem sikerült felhoznia az aranyat a roncsból – a History Channel viszont dokumentálta a sikertelen próbálkozást.

Sajnos sok olyan baleset fordul elő, amelyek során autók kerülnek vízbe, és gyakran bizony egyszerűbb azokat a tó, folyó vagy épp a tenger fenekén hagyni. De vajon hogy kerül mélyen az óceánba egy katonai teherautó? A fenti kép egy Tor13 nevű, mesterséges thaiföldi zátonyon készült, amelybe rengeteg roncsot betonoztak be: teherautókat, katonai járműveket, csónakokat, benzintartályokat, a mélytengeri installációban és környékén pedig élénk vízi élet alakult

ki.

A képen egy második világháborús katonai repülőgép roncsai láthatók a hawaii Oahunál. Személyszállító gépek szerencsére ritkán zuhannak le, de a második világháború során rengeteg bombázót lőttek le az óceánok fölött, és a legtöbb roncsot ott is hagyták a tengerfenéken. A fenti repülőt azonban egészen véletlenül nem lelőtték, hanem kifogyott az üzemanyaga harc közben, ezért zuhant le. De rengeteg más műszaki hiba is vezetett már hasonló tragédiához, így szolgáltatva népszerű célpontokat a búvárok körében.

Számos oka lehet annak, ha egy hajó vagy egy komp elsüllyed. Elég egy rejtőzködő zátony vagy sziklaszirt, ahonnan aztán se előre, se hátra nem tud megmozdulni többet a jármű. De a hatalmas viharok sem kímélik az óceánjárókat, egy-egy gyenge pont a hiányos karbantartásnak köszönhetően szintén végzetes lehet. Így járt például az MS Zenobia, egy svéd gyártmányú 10 000 tonnás komp, amely 1979-ben indult útjára, és Ciprus közelében süllyedt el a nyolcvanas években. Máig nem tudják, mi okozta a problémát. Az eltűnt, de elsüllyeszthetetlennek hitt hajókat régebben szellemhajónak nevezték, hiszen GPS és rádió híján nem tudták követni őket, majd olykor előfordult, hogy egy-egy hajó évekkel később feltűnt valahol az óceánon, pedig azt hitték, régen elsüllyedt. Ha azonban egy kiszolgált vagy elavult hajó nem süllyed el, akkor általában hajótemetőbe kerül, ahol sokszor a partokon hagyják megrozsdásodni a testeket. Hasonló hajótemető Magyarországon, a Dunán is van, Pilismaróton.