A város, ahová a királyné is visszajárt

Már húsz év telt el azóta, hogy Bártfa felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Történelmi központjában, a tágas főtéren a polgárházak között sétálgatva valóban teljesen szabadnak érezheti magát az ember, ha pedig királyi kényeztetésre vágyik, a fürdőt ajánljuk figyelmébe.

A város első írásos említése az Ipatyev-krónikából származik 1241-ből. Sőt, már hat évvel korábbról fennmaradt egy bejegyzés arról, hogy a terra Bardpha területén a ciszterciek kolostora állt. A tatárjárás után szép lassan egy fejlődő középkori várossá vált Bártfa. Ehhez a német telepesek tevékenysége mellett a királyi privilégiumok is hozzájárultak, de nem szabad elfeledkezni I. Lajos király 1376-ban hozott döntéséről sem, mellyel szabad királyi városi rangot adományozott a településnek. Ezzel egyfajta demokratikus szigetként működhetett Magyarországon, mivel nem tartozott megyei irányítás alá, saját önkormányzattal és törvénykezéssel rendelkezett.

A középkori városi polgárság építészetére jellemző egyforma polgárházak sajátos hangulatot kölcsönöznek a térnek, melyet 46 középkori polgárház vesz körül. Mindegyiknek két része volt: a földszintet legtöbbször üzlethelyiségként használták, az emeleten pedig maguk a polgárok laktak. A házakhoz általában gazdasági udvar is tartozott. Szlovákia egyik első, reneszánsz stílusú épülete a téren található történelmi városháza. A tér déli részének domináns épületében ma múzeum működik. Minden évben itt tartották a tizenhat napos vásárt, Kész stílustörténeti utazásban lehet részünk Bártfán: a gótikától a reneszánszon és barokkon át egészen a szecesszióig minden stílus megjelenik a város épületein.

Amikor a település városi rangra emelkedett, jogot kapott arra, hogy védőfalat és bástyákat emeljenek köré. A fő védfalat vizesárkok kialakításával tették még nehezebben támadhatóvá. A komoly anyagiakat felemésztő építkezés bástyák létrehozásával zárult. Eredeti formájában mára csak a keleti és a délnyugati árokrész maradt fenn, maga a városkapu az idők folyamán megsemmisült. A városvédelmi rendszer érdekessége volt, hogy óvatosságból minden nap csak a három kapu egyike volt nyitva. A várost védő fal a kilenc bástyával ma is látogatható. A séta az éneklő szökőkútnál ér véget, amely már a főtér domináns épületéhez, a Szent Egyed bazilikához vezet.

A város legmagasabb pontja a Városháza tér északi részén található. A bazilika tornyának hatodik emeletéről lenyűgöző kilátás nyílik a városra. A háromhajós gótikus székesegyház a ciszterciek egykori kolostora helyén épült, mai formáját a 15. században nyerte el. Szárnyas faragott oltárai közül nemegyet a legszebbek között tartanak számon Európában. A tér másik végén egy újabb impozáns épület, a ferences kolostor tárul elénk. Bártfán többek között a külvárosi zsidó negyed, a holokauszt-emlékmű, az éneklő szökőkút, John Lennon utcája is csábítja a turistákat egy hétvégi kirándulásra.

A város nemcsak az UNESCO listája kapcsán ismert, a fürdője is nagyon népszerű, amely csupán hat kilométerre északra van a városközponttól, a Szekcsői-dombság lábánál. A tíz gyógyvizes forrásból feltörő víz emésztőszervi és légzőrendszeri megbetegedések gyógyítására alkalmas. A 19. században olyan előkelő vendégek is megfordultak itt, mint Erzsébet magyar királyné, azaz Sissi. Luxusapartmanja ma is elérhető a vendégek számára, akik valóban királynak érezhetik magukat benne. A fürdő környéke számtalan lehetőséget kínál a természet szerelmeseinek gyalogtúrákra és kerékpáros kirándulásokra.

Ha végéhez közeledik bártfai tartózkodása, ne felejtsen el lefotózkodni a hóhérral. A főtéri szobor az utóbbi évek slágere a turisták körében, akik egy kattintás erejéig szívesen hajtják fejüket a hóhér bárdja alá.