Három erős film a Netflixen - és ahova elröpítenek

Egy betegség soha nem jön jól. Főleg, ha azt covidnak nevezik, és egy éven belül kétszer üt be, ráadásul úgy, hogy közben az egész család karanténba kerül. Tíz nap bezárva, betegen. Ez pont arra volt jó, hogy napközben minden erővel arra összpontosítsak a gyógyulás mellett, hogy lekössem az örökmozgó négyévest, majd az esti altatás után megnézzek egy jó filmet. Egy olyan filmet, ami kikapcsol, aminek üzenete van, és nem bánom meg, hogy „miatta” nem alszom ki magam. Ebből a szempontból két alkotás nagyon is, a harmadik viszont kevésbé fogott meg. Most mindhárom filmet úgy mutatom be, hogy közben magammal viszlek egy virtuális utazásra, amely során megismerheted a filmek helyszíneit és érdekességeit.

Nálam abszolút toplistás film, de azért óvatosan ajánlom. Tényleg csak az nézze meg, aki nem kap frászt a lassú filmektől, és fontos számára a kivételes – és semmiképpen sem szokványos – képi világ, vágás. Az Elena Ferrante regényén alapuló Elveszett lány az idősebb Gyllenhaal-testvér (Jake Gyllenhall nővére) első rendezése, aki a film forgatókönyvét is maga írta.

A produkció egy középkorú, értelmiségi nő, Léda görögországi nyaralását jeleníti meg, aminek kezdeti idilli állapota egyre zaklatottabbá válik, mikor is belecsöppen egy éppen ott nyaraló olasz, maffiózó-család mindennapjaiba. Ahogyan Léda kezdi elveszteni komformitás érzését, földcsuszamlásszerűen idéződik fel benne a múltja. Az az időszak, amikor fiatal nőként igyekezett egyensúlyt találni a karrier és az anyaság között. Úgy megélni a nőiségét, hogy közben minden egyes nap hulla fáradtan, kimerülten roskad össze az otthoni teendőktől. Hogy ne legyen benne spoiler, itt meg is állok a történetben, és inkább jöjjenek a forgatási spotok.

A helyszín tökéletes egy nyári szabadsághoz: kellemesen hullámzó tenger, tipikus görög, hófehér házak, friss, tengeri ételek, helyi borok, diszkrét, szolgálatkész személyzet, kulturális javak, építészet... (Persze jellemzően ezek a filmben úgy jelennek meg, hogy egyre nyomasztóbbá válnak, növelik a főhős belső feszültségét.)

A filmet egyébként eredetileg New Jersey-ben forgatták volna, ha éppen nem léptek volna életbe a szigorú járványügyi korlátozások. A csapat viszont nem adta fel a projektet, eltökélt szándékuk volt, hogy leforgatják a filmet, így 2020 szeptemberében el is kezdték a munkálatokat egy görögországi szigeten, Spetsesben. Az ókorban Pitiussza néven volt ismert, ami annyit jelent: fenyővel borított. (A fenyőerdő többször is megjelenik a filmben.) A Földközi-tengeren található szigetváros tökéletes forgatási színtérnek bizonyult, és a stáb jó pár helyszínt fel is használt a szigeten, mint például az Anargyrios and Korgialenios School of Spetsest (AKSS) vagy a Zogeria nevű éttermet. Az AKSS egy jómódú, angol stílusú bentlakásos iskola. A források szerint az iskola építése az 1920-as években fejeződött be, és most egy történelmi- és kulturális örökségi helyszín a Spetses szigeten. A Zogeria étterem híres ízletes ételeiről és lenyűgöző kilátással bír a tenger csodás kékjére. Mindkét színtér a pszichológiai dráma fontos helyszíne.

Ami igazán lenyűgöző Spetsesben, az az, hogy a városban magángépjárművel tilos közlekedni, ezért a forgalom taxival bonyolódik, de a helyiek inkább gyalogolnak, kerékpároznak, motoroznak, de olyan is van, aki inkább lovaskocsival jön-megy.

A rendező, Paolo Sorrentino neve már önmagában is garanciát jelent – gondoltam, amikor ráleltem a filmre. Általában direkt nem olvasok el semmilyen kritikát, mielőtt meg nem nézem az alkotást. Így tettem az Isten kezével is, és így merülhettem el teljesen, mélyen a Nagy szépség és az Ifjúság rendezőjének gyermekkori helyszíneiben. Tulajdonképpen ez egy önéletrajzszerű film, hiszen a főszereplőnek, Filippónak köszönhetően megismerhetjük a rendező kamaszkorát, és azt a sorsfordító nyarat, ami mindent megváltoztatott… Bepillanthatunk az akkori nápolyi élet kissé bizarr hétköznapjaiba, egy összetartó és temperamentumos család életébe, és megismerhetjük az olaszokra jellemző humort és (persze) hangerőt, valamint egy kamaszfiú első szárnypróbálgatásait. Sorrentino a film végén elmondja, hogy abban a házban forgatott, ahol felnőtt, és ahol egy csapásra véget ért a gyerekkor számára.

Az igazi főszereplő azonban maga Nápoly a gyönyörű öbleivel, szigeteivel, épületeivel. A család élete a Vomero-hegyen található lakóházban, a Via San Domenicon játszódik. És itt egy kicsit vissza is kell utalnunk Elena Ferrantéra, mert ő az, aki többször megjeleníti könyveiben Vomerót, ami a nagyvárosi zaj és a káosz fölött helyezkedik el, egyenesen a harmónia és a béke megtestesítője. Ebben a filmben szintén fontos helyszín a turisták nagy kedvence, a 19. század végén épült Gelleria Umberto, ahol a főszereplő találkozik Antonio Capuano rendezővel, és ezennel megpecsételődik a sorsa. A rendkívül vicces, mégis sokszor kínos családi jeleneteket (itt ismerhetjük meg az egész családot) a Villa Giussóban forgatták, amely a Sorrentói-félszigetre néz. Innen indul a család úszni a Massa Lubrensébe, az Amalfi-parti Crapolla-öbölbe, de a filmnek köszönhetően „átutazhatunk” Capriba és a Nápolytól két órára található hegyi faluba, Roccarasóba is. A zárójelenet a szintén nagyon híres római ciszternában, a La Piscina Mirabilis-ben játszódik, ami évszázadokon keresztül inspirálta a művészeket és az utazókat, különösen a Grand Tour napjaiban.

A Netflix legújabb minisorozata Harlan Coben 2012-es azonos című regényének adaptációja. Cobentől már megszokhattuk, hogy sztorijai angol földön játszódnak, de ezt nem is szoktam bánni. De míg Az idegen című sorozat nekem kifejezetten tetszett, sok jó csavar volt benne, a Maradj mellettem! nálam inkább egy erős közepes. A főszereplő egy középkorú családanya, Megan, akiről már az elején kiderül, hogy valójában nem is ez a neve, és annak idején sztriptíz táncosként dolgozott, de egy erőszakos rajongója miatt elmenekült és új életet kezdett. A sorozatban a neve összefüggésbe kerül egy gyilkossággal és az elmúlt 17 év eltűnt férfiainak listájával. Broome nyomozó megpróbálja kideríteni, ki állhat a rejtély mögött, és közben Rayről, egy csalódott fotósról is sok minden kiderül. Amikor a múlt felüti fejét, ennek a három embernek hirtelen összefonódik a jelene.

Míg az eredeti könyv az Egyesült Államokban, Atlantic Cityben játszódik, a tévéadaptációt Manchesterben és Anglia északnyugati részén forgatták. A sorozat egy kitalált városban, Ridgwoodban játszódik. A Maradj mellettem! több pontján egy gigantikus formájú női fej-szoborhoz jutunk el, ami a Dream (Álom) nevet kapta, és a világhírű művész, Jaume Plensa alkotása. A sorozat során a fejen belül is forgattak, és bár úgy tűnik, méretét nézve bőven van benne hely, valójában alig fért el benne a stáb.

Megan régi és új életét egy hatalmas híd, a Silver Jubilee-híd vagy más néven Runcorn-híd köti össze, ami a Runcorn és Widnes városok között található, átkelést biztosítva a Mersey folyón és a Manchester hajócsatornán. A sorozat története egy karneváli bulival indul, ami a helyi tengerparton kezdődik, majd a Vipers klubban (ez is fontos helyszín) folytatódik. A felvonulás tengerparti részét, valamint a későbbi tengerparti jeleneteket is a Blackpool strandon forgatták, amit a hatalmas óriáskerékről ismerhetünk fel. A sorozat alatt folyamatosan fázunk, mégis mindig van egy színfolt, amibe belekapaszkodhatunk. A színek és a látványvilág is csodálatos, és pont ezért nem beszélnék le senkit a megnézéséről.