A nőnap csak a virágról szól? Nem, ha mi is úgy akarjuk.

A nőnap előtörténete New Yorkban kezdődött, ahol 1857-ben mintegy 40.000 textilipari munkásnő magasabb fizetésért és jobb munkakörülményekért tüntetett. Néhány évvel később a Nemzetközi Munkásszövetség – közkeletű nevén I. Internacionálé – határozatot fogadott el a nők munkavégzésének jogáról. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin már nemcsak a nők munkához való jogáról beszélt, hanem az anyák és a gyermekek védelmét, valamint a nők társadalmi részvételét hirdette. Az első nőnapot 1909-ben tartották meg az Amerikai Egyesült Államokban, február 28-án – akkor még nemzeti nőnapnak nevezték.

Az első, már nemzetközinek nevezett nőnapot a II. Internacionálé 1910-ben hirdette meg – azaz alig több mint 100 éve, amikor a nők még olyan – ma már evidenciának gondolt – alapvető jogokat követeltek, mint a választójog, az egyenjogúság és a szabad munkavállalás lehetősége. A kezdeményezéshez több európai ország is csatlakozott, mint például Ausztria, Dánia, Németország és Svájc. (Érdekesség, hogy Európában mégis Svájc volt az utolsó ország, amely elismerte a nők szavazati jogát – első alkalommal csak 1971-ben vehettek részt a választásokon!) Ugyancsak 1910-ben, a Koppenhágában tartott Nőkongresszuson határozat is született arról, hogy az év egyik napja legyen jelképesen a nőké, de igazi világnappá való válásának útja Oroszországból indult el.

Az éhínség sújtotta Oroszországban az első világháború harmadik évében, 1917. március 8-án a nők kenyérért és békéért tüntettek. II. Miklós cár néhány nappal később lemondott, és a megalakuló új kormány szavazati jogot adott a nőknek. Az 1921-es moszkvai Nőkongresszuson március 8-át javasolták a nemzetközi nőnap megünneplésére, így mindenütt ez a dátum terjedt el.

1933-ban Németországban betiltották a nőnapot, mert a fasizmus szélsőjobboldali ideológiája a nemek társadalmi-politikai hierarchiájára épült, amelyben a férfié a vezető szerep. Kétségbe vonták a nők problémamegoldó és intellektuális képességeit is, mert úgy tartották, hogy a nők egyetlen hivatása a gyermekszülés és az anyaság. A kommunista egypártrendszerekben a nőnapon eleinte a termelésben kiemelkedő nőket ünnepelték, később azonban már nem terhelték ilyen ideológiák ezt az eseményt.

Az ENSZ 1977-ben ismerte el a nemzetközi nőnapot, és felvette a világnapok sorába. Azóta sok minden megoldódott a nők társadalmi szerepével kapcsolatban (pl. a választójog, tanulási lehetőségek), és sok minden nem. A nők bérezése például még a fejlettnek számító, demokratikus országokban is elmarad a férfiakétól.

Bár napjainkban kissé megkopott a fénye, ennek ellenére az egész világon ünneplik a nemzetközi nőnapot március 8-án. Nem utolsó sorban azt is, hogy az elkötelezett és bátor nőknek köszönhetően ma sokkal szabadabb életet élhetünk, mint 150 évvel ezelőtt.

Képzeljünk el egy elfogultságtól, sztereotípiáktól és diszkriminációtól mentes világot.

Egy igazságos és befogadó világot.

Egy olyan világot, ahol a különbözőség értéket jelent.

Egy olyan világot, amelyben a nemek egyenjogúak.

Erről szól a nemzetközi nőnap.