Pizza vagy pasta? Milánó meglepő ízei

Milánó, Torino és Genova Olaszország három leggazdagabb királya az Appennini-félsziget azon szegletében, ahol virágzik a gazdaság. Milánó jelenleg Olaszország második leglátogatottabb városa: a nagy fordulat 2015-ben állt be, amikor Lombardia központja adott otthont az Expo világkiállításnak. Érdemes minden érzékünkkel felfedezni a várost – az ízlelést is beleértve.

Risotto alla milanese

Sokan meg vannak győződve róla, hogy ismerik az olasz konyhát. Önök szerint is minden olasz pizza kerek, az olasz rizottónak szét kell terülnie a tányéron, és természetesen mindenhez jár parmezán vagy mozzarella? Milánóban rá fognak döbbenni, hogy tévedtek. Milánó jellegzetes ételei közé tartozik a milánói rizottó, a borjúkotlett – cotoletta milanese, a sűrű minestrone leves vagy a kukoricapuliszka. De Milánóból indult világhódító útjára a hagyományos karácsonyi kalács, a panettone vagy a vörös aperitif, a Campari is.

Milánó a Pó-síkságon fekszik, ahol kitűnőek a feltételek a rizstermesztéshez. Olaszország ráadásul Európa legnagyobb rizstermesztője, így érthető módon a legjellegzetesebb helyi étel a rizottó. Az igazi milánói rizottót a sárga színéről ismerjük fel, amelyet a világ egyik legdrágább fűszere, a sáfrány kölcsönöz neki. Ez az étel az olasz konyha egyszerűségének jelképe, az ízek ugyanis így maximálisan tudnak érvényesülni. A helyi rizottó elég energiát ad a hosszú városi sétákhoz is.

A helyi ételek közül a szlovákiai látogatónak a milánói kotlett íze lesz a legismerősebb. Ez a bécsi borjúszelet helyi verziója. Hagyományosan nagyon vékonyra klopfolják, és van benne egy darab csont is. A méretének köszönhetően ezt az ételt tréfásan elefántfülnek is szokták hívni. A hagyományos citromszelet mellett rukkolából és paradicsomból készült saláta is jár hozzá köretként.

Milánó a húsimádók paradicsoma. A borjúlábszárat a velőscsonttal együtt hosszú ideig zöldségből és borból készült alaplében pácolják és főzik. Az eredmény egy nagyon finom, omlós hús (ossobuco). Gyakran tálalják helyi rizottóval, és nem hiányozhat mellőle a gremolata sem – azaz apróra vágott petrezselyemzöld citromhéjjal és fokhagymával. A legnagyobb ínyencek szerint ennek az ételnek a legízletesebb része a velő, amelyet egy kis késsel vesznek ki a csontból, és kenyérre kenve fogyasztják.

A rizottó mellett Milánó másik hagyományos étele a puliszka. Ez a kukoricalisztből készült eledel többféle állagban is fogyasztható. Milánóban főételként is felszolgálják, de gyakran használják a helyi húsos finomságok alapjaként is. Ezt a jellegzetesen téli ételt nehéz otthon elkészíteni, ezért a milánói csavargásunk során mindenképpen érdemes megkóstolni.

Ha a húsáradatban kedvet kapnánk egy jó nagy adag zöldséghez, kóstoljuk meg a jól bevált olasz minestronét. Ez a leves az egész Appennini-félszigeten elterjedt, de a milánói változatnak megvannak a maga specifikumai. A tésztát itt rizs helyettesíti a levesben, a zöldségeknek pedig semmi nem szab határt – cukkini, borsó, káposzta, spenót, cékla és persze az elmaradhatatlan paradicsom is kerül a levesbe. Jár hozzá egy szelet kenyér is, így az olasz konyha eme klasszikusa garantáltan lábra állítja a legfáradtabb utazót is.

A téli hónapok érkeztével itt a legismertebb olasz karácsonyi kalács szezonja is. A panettone, ez a kandírozott gyümölccsel megbolondított, édes, légies kalács is Milánóból származik. A kelt tésztának kupolaformája van, és ha beleharapunk, a narancs, a citromhéj és a mazsola különös frissességet ad neki. Létezik azonban csokis változat és sok egyéb ízésítés is. Az édes borok, az amaretto vagy a karácsony előtt népszerű forró italok illenek hozzá.

Ennek az észak-olaszországi városnak további különlegessége az úgynevezett aperitivo. Mit kezdjünk magunkkal estefelé, ha a butikok már bezártak, ám a night clubok még üresen tátonganak? Ezt az időszakot a kreatív olaszok egy korai vacsorával és némi alkohollal töltik ki. Az aperitivo általában este hatkor kezdődik. Ha rendelünk egy italt, korlátozás nélkül kóstolgathatjuk a svédasztalokon felszolgált falatkákat. Legyünk azonban óvatosak, és ne együnk túl sokat – az olaszok az aperitivót tényleg csak időkitöltésnek tartják az igazi vacsoráig, amely itt nagyon bőséges.

Ha már jókedvűen a szállásunk felé tartunk, és kicsit megéhezünk, érdemes megállni a Pattini pékségben a Solferino és az Ancona utca sarkán. Éjjel kettőig nyitva van, és kevesen tudnak ellenállni a frissen sült almás, őszibarackos vagy diós crostata illatának. Egy padon üldögélve élvezni a meleg kalács ízét – ez is a milánói éjszakai élet része.