Sajátos szavakkal utalnak a légiutas-kísérők egyes utasokra

Sokan úgy gondolják, légiutas-kísérőnek lenni igazából egy álommunka: miközben folyamatosan szebbnél szebb helyekre utazol, az egyetlen feladatod az, hogy bemutasd a biztonsági előírásokat és jó szolgáltatást nyújts az utazás során.

Persze egy légiutas-kísérő feladatai túlmutatnak ezeken, a leendő alkalmazottaknak szigorú vizsgákon kell bizonyítani alkalmasságukat. Az emberekkel való kommunikáció mindenesetre a munkakör részét képezi, az utasok pedig nem mindig viselkednek udvariasan a személyzettel.

Egy brit légiutas-kísérő most elárulta az Expressnek, milyen szót használnak azokra az utasokra, akik amellett, hogy megnehezítik a kabinszemélyzet munkáját még csúnyán, követelőzve is beszélnek velük.

Ez a szó nem más, mint a „precious” (magyar fordításban ez nagyjából a „drága” utasnak felel meg).

A névtelen forrás szerint nem dobálóznak össze-vissza ezzel a szóval, a precious jelzőt csak azokra az utasokra használják, akik különösen bunkók. Továbbá a légiutas-kísérő elmondta, azt nem tudja, hogy hány légitársaságnál használják ezt a szót, így nem biztos, hogy rossz néven kell vennünk, ha ezt halljuk utunk során.

Egy másik légiutas-kísérő például arról számolt be, hogy a legproblémásabb utasokat Philipnek hívják a járatokon. A Philip névnek egyébként egy érdekes eredettörténete van e tekintetben, ugyanis a név a PILP akronimából származik, mely annyit tesz, mint

„Passenger I’d Like to Punch” (azaz: utas, akinek szívesen behúznék egyet).

A brit légiutas-kísérő szerint viszont nem csupán a problémás utasokra használnak különböző szavakat, hanem például azokra is, akiket vonzónak találnak. Elmondása szerint nekik a szokásos „hello” vagy „goodbye” helyett a „cheerio” szóval köszönnek.

Összességében az utasokra a legtöbbször ülésszámuk alapján hivatkoznak, így például, ha azt halljuk, hogy „kávét kért a 37A”, akkor ne gondoljunk semmi rosszra, egyszerűen így tudnak a leghatékonyabban dolgozni.