Így éld túl, ha a természetben ragadsz térerő nélkül

A nyári időszak kezdetével sokan belevetik magukat a túrázásba, és bár a legtöbb kijelölt túraútvonalon jó eséllyel nem tudunk elveszni, ha egy intenzívebb kalandba vágunk bele, akkor bizony előfordulhat legrosszabb esetben, hogy a vadon közepén találjuk magunkat, térerő nélkül. Az okoskészülékeink pedig nagyrészt csak akkor funkcionálnak.

Először is a legfontosabb, hogy az ilyen típusú kirándulásokra mindenképpen pakoljunk be egy földrajzi atlaszt és lehetőleg egy, a térségben futó túraútvonalakat ábrázoló térkép is legyen nálunk. Ezeken kívül hasznunkra válhat még az iránytű, az öngyújtó, a kötél, a zseblámpa (és extra elemek), a síp, valamint a bicska is. Fontos, hogy legyen nálunk extra meleg ruha, hálózsák és vízszűrő is.

A kíméletlen alaszkai vidék szakértője, Erin Kirkland továbbá azt javasolja, hogy indulás előtt feltétlenül tájékoztassuk egy-két ismerősünket arról, hogy mi a pontos úti célunk és mennyi időt tervezünk eltölteni ott. Miután megkezdtük a kalandot, kövessük figyelemmel, hogy hol szűnik meg a térerő, és ezt lehetőleg jelöljük is a térképen azért, hogy tudjuk, hova kell visszatérnünk, ha bajba kerülnénk. Amikor már egyértelműen nincs térerő, akkor kapcsoljuk repülőgépes üzemmódba a telefonunkat, hogy kíméljük a készülék akkumulátorját – persze nem árt, ha magunkkal viszünk egy hordozható powerbankot is.

Ajánlott továbbá az erdőt járva időnként visszafordulni, és szétnézni az adott ponton: igyekezzünk egy olyan helyszínt találni, ami elég jellegzetes ahhoz, hogy visszafelé haladva azonnal felismerjük – de akár mi magunk is megjelölhetünk helyeket, akár egymásra rakott kövekből, vagy ragasztószalaggal a fák törzsét is körbetekerhetjük. Persze a szemetelést kerüljük, és visszatérve szedjük le ezeket.

Figyeljünk arra is, hogy véletlenül se lépjünk rá kidőlt farönkökre, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire korhadtak el ezek, és ha véletlenül beszakadna alattunk egy, akkor durva sebeket is okozhatunk magunknak – sérülten pedig még nehezebb folytatni az utat.

A legfontosabb, hogy ne essünk pánikba és igyekezzünk megőrizni a hidegvérünket, hiszen a stressz nemcsak mentálisan fáraszt le minket, de az energiánkat és testünk vízkészletét is csökkenti. Lehetőleg azonnal álljunk meg és ne sétáljunk tovább az erdőben, mert ez ronthatja annak az esélyét, hogy más túrázók, vagy a legrosszabb esetben egy mentőcsapat ránk leljen. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy a szabadban kell töltenünk az éjszakát, akkor a menedék kialakításának kell a legfőbb prioritásnak lennie: találjunk egy alvásra megfelelő helyet, keressünk vizet, ételt és a tűzgyújtáshoz szükséges ágakat.

Előfordulhat, hogy az állatokra is figyelnünk kell: igyekezzünk hangosan közlekedni, illetve kerüljük el azokat a területeket, ahol több lábnyomot is látunk. Az ételt minden esetben lógassuk egy fára, nehogy besétáljon hozzánk egy ragadozó. Így aztán, még ha tüzet is gyújtunk, ne főzzünk rajta olyan ételt, aminek az illata csábító lehet a vadállatok számára – de az ultrahangos medveriasztó vagy a vadriasztó spray szintén hasznos lehet.

A síp vagy egy kisebb tükör hasznos szükséges lehet, hogy másoknak adjunk velük jelzéseket.

(Forrás: Atlas Obscura)