Szeretnek tanulni a vakvezető kutyák

Egyáltalán nem véletlen, hogy a legtöbb munkakutya-típus esetében megvannak a „bevált” fajták. Bizonyos kutyafajták méretüknek és képességeiknek köszönhetően alkalmasabbak vakvezetőnek, mint mások. Egy vakvezető kutyának elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy irányba húzza az általa vezetett látássérült embert, nem lehet agresszív sem más kutyákkal, sem más állatfajtákkal, sem emberekkel szemben. Ugyancsak nem lehet ijedős, és képesnek kell lennie akár 50 különböző feladatot vezényszóra végrehajtani. Az etológiai tapasztalatok bővülésével néha előfordul, hogy a hasonló méretű fajták akár válthatják is egymást. Míg a 20. században hosszú évtizedekig gyakorlatilag csak német juhászokat láthattunk vakvezető kutyaként dolgozni, mára a labrador retriever örvend szinte csaknem kizárólagos népszerűségnek.

A vakvezető kutyák kiképzése rendkívül sok időt és energiát, valamint jelentős anyagi forrásokat igényel a biztos siker érdekében. A kölykök nyolchetes koráig elvégzett alkalmassági tesztsorozat még csak az első állomás a vakvezető kutyává válás izgalmas útján. Az első akadályt sikerrel vevő kiskutyákra még számos egészségügyi és egyéb alkalmassági próba vár egészen addig, míg másfél-kétéves koruk környékén a kiképzőktől egy látássérült ember mellé kerülhetnek, mint felelős és felkészült négylábú segítőtársak.

A vakvezető kutya feladata az egyik legösszetettebb a munkakutyák között. Részt kell vennie a gyakran zajos és váratlan akadályokkal vagy történésekkel teli utcai forgalomban, utaznia kell autóban vagy a tömegközlekedési eszközökön, be kell lépnie üzletbe, hivatalba, lakásba, irodába, oktatási vagy egészségügyi intézménybe. Találkoznia kell ismerős és idegen emberekkel, felnőttekkel, gyerekekkel, valamint olyanokkal, akik szeretik a kutyákat és olyanokkal is, akik félnek tőlük. Találkoznia kell más állatokkal is, például házi kedvencként tartott kutyával, macskával, nyúllal, madárral, olykor másik vakvezető kutyával. Előfordul, hogy egészen különös helyekre visz az útja, például egy kilátó tetejére, két irodaépület közti üvegfalú függőfolyosóra vagy a vízen himbálódzó hajóra. Közben nemcsak a fegyelmezettségét kell megőriznie, hanem feladatát is el kell látnia, azaz az akadályok jelzésével és kerülésével, illetve a megfelelő helyek megtalálásával biztonságosan kell vezetnie látássérült gazdáját.

Ha egy vakvezető kutyán vezetőhám van, az minden esetben azt jelzi, hogy a kutya dolgozik – még akkor is, ha csak a gazdája mellett ül, aki egy buszmegállóban vagy egy zebránál várakozik. Ha egy dolgozó vakvezető kutyát megsimogatunk, az olyan, mintha a taxisofőr mellett ülve menet közben elforgatnánk a kormányt. A kutya figyelme az őt megsimogató emberre irányul, és nem arra, hogy a látássérült gazdáját segítse. Ha csak nyakörv van rajta, akkor megkérdezhetjük a gazdáját, és ha ő megengedi, akkor természetesen meg lehet simogatni.