Sosem fagy be ennek a különleges tónak a vize

Az 1961-ben, két pilóta által véletlen felfedezett, az Antarktiszon található Don Juan-tó sókoncentrációja leelőzi a 34 százalék sótartalmú Holt-tengerét és a 40-43 százalékos etióp Gaet’ale-tóét is, amely közelében már a levegő is mérgező. A Don Juan-tó a NASA szerint a bolygó legsósabb víztömege, pedig egészen apró méretű: alig 300 méter hosszú és 100 méter széles, a mélysége pedig akár a 30-40 centit is elérheti.

A tudósok korábban már 44 százalékos sótartalmat is mértek, legalábbis, amikor sikerült megközelíteniük. A tó ugyanis nehezen elérhető helyen van, ami ma már védett területnek is számít, így több típusú engedély is szükséges ahhoz, hogy bárki is odalátogasson – írja a Travel.

A kutatások során megállapították, hogy a tó vize a sókoncentráció miatt sűrűbb textúrájú, leginkább sziruphoz hasonlít. A Don Juan-tó magas mennyiségű sókoncentrációját azonban nem a nátrium-klorid (konyhai só) okozza, hanem a kalcium-klorid. A vegyület egyedülálló tulajdonsága, hogy vízben oldódva leviszi annak a fagyáspontját „– ez az oka, hogy nem fagy be még az extrém hideg időjárás idején sem.

Jonathan Toner kutató szerint a tó lenyűgöző kémiai összetétellel rendelkezik, mivel a magas kalcium-klorid mellett csak nagyon kevés magnézium- és káliumtartalommal bír. A benne található ásványi lerakódások csíkjai pedig a kutatók szerint kifejezetten hasonlít a Marson felfedezett vízfolyásnyomra emlékeztető képződményekre, így még az is elképzelhető, hogy a tó (és a térség) tanulmányozása segíthet a tudósoknak a Mars rejtélyeinek megoldásában is.

Míg a Gaet’ale-tónak már a megközelítése is életveszélyes kísérlet, addig teoreitukusan nem lenne akadálya, hogy bárki megmártózzon a Don Juan-tóban. A víz azonban itt nagyon sekély, ezért úszásra nem alkalmas, a sótartalom pedig jótékony hatása ellenére inkább csak kiszárítaná a bőrt.