Különböző kifejezéseik vannak a légiutas-kísérőknek a zavaró utasokra

Egy brit légiutas-kísérő az Expressnek elárulta, milyen szót használnak azokra az utasokra, akik amellett, hogy megnehezítik a kabinszemélyzet munkáját, még csúnyán, követelőzve is beszélnek velük.

A szó az angol „precious”, amely magyarul értékest, de finnyásat is jelent.

A névtelen forrás szerint a légiutas-kísérők a jelzőt csak azokra az utasokra használják, akik különösen tiszteletlenek, azt azonban nem tudja, hogy hány légitársaságnál használják hasonlóan a „becézést", így nem biztos, hogy rossz néven kell vennünk, ha ezt halljuk utunk során.

Egy másik légiutas-kísérő például arról számolt be, hogy a legproblémásabb utasokat Philipnek hívják a járatokon. A Philip névnek érdekes az eredete, a név a PILP akronímából származik, mely annyit tesz, mint „Passenger I’d Like to Punch” (azaz: az utas, akinek legszívesebben behúznék egyet). A brit légiutas-kísérő szerint viszont nem csupán a problémás utasokra használnak különböző szavakat, hanem például azokra is, akiket vonzónak találnak – nekik a szokásos „hello” vagy „goodbye” helyett a „cheerio” szóval köszönnek.

Összességében az utasokra a legtöbbször ülésszámuk alapján hivatkoznak, így például, ha azt halljuk, hogy „kávét kért a 37A”, akkor semmi rosszra nem kell gondolnunk, egyszerűen így tudnak a leghatékonyabban dolgozni.

Az Emirates volt munkatársa is elárulta már, milyen kódnevekkel illettek bizonyos utasokat. Ők a problémás utasokra a PITA (pain in the „backside”), míg a fedélzet legjobban viselkedő utasára a BOB (best on board) kifejezést használják. A BOB mozaikszót viszont nemcsak a legjobban viselkedő utasra használhatják, hanem arra is, akit vonzónak találnak. Ebben az esetben a BOB annyit jelent, mint „babe on board”, azaz „vonzó utas a fedélzeten”.

A legfontosabb akroníma mindenhol az ABP (able bodied person, azaz ép testű személy). 

Ez az utas az, akire a kabinszemélyzet vészhelyzet esetén is számíthat. Leggyakrabban orvosok, mentősök, katonák közül kerülnek ki – tehát olyan utasok, akik hozzászoktak a stresszhelyzetekhez, így a feltételezések szerint ilyen szituációkban is beszámíthatóan viselkednek. Ha nem utazik a fedélzeten ilyen munkakörben dolgozó ember, akkor a légiutas-kísérők belátásuk szerint neveznek meg valakit.

Az olyan túlsúlyos utasokra is kialakult egy kifejezés, akiknek extra övet kell biztosítani; rájuk a POS (passenger of size) betűszót használják, míg azokat, akik előszeretettel foglalnak el két ülést abban a reményben, hogy senki nem fog melléjük ülni, sellő névvel illetik.

Ezeken kívül a komolyabb helyzetekre is vannak „szakszavak”, mint az INAD, amit az olyan utazókra alkalmaznak, akiktől megtagadták a belépést az érintett országba. Az egyedül utazó gyerekekre az UM, az orvosi problémával rendelkező utasokra a MEDA, a különösen problémás utasokra a DPAX, a valamilyen szempont miatt fontos utasokra pedig a DND (do not disturb – ne zavarják) kódszót használják.