2024-12-27
Érdekes leleteket tártak fel az újranyitott Notre-Dame-ban
A francia Nemzeti Régészeti Kutatóintézet (INRAP) több mint 1000 régészeti leletet tárt fel a székesegyházban.
Közel három évig tartott a Notre-Dame rekonstrukciója, miután 2019 áprilisában kigyulladt a székesegyház tornya és tetőszerkezete, a régészek csak 2022-ben kezdhettek bele az ásatásokba. Mindezt a francia törvények írták elő a székesegyház rekonstrukciós projekt nagyságrendje és a helyszínen található ősi leletek vagy maradványok lehetséges jelenléte miatt.
Végül az öt hétig tartó ásatások sikerének köszönhetően a régészek több mint két hónapig dolgozhattak a Notre-Dame kőpadlója alatt, ám még így is a mindössze a székesegyház földterületének 10 százalékát tették ki az átvizsgált részek.
A régészek ásatásuk során mészkőszobor-töredékek sorát tárták fel: a figurák egykor a Notre-Dame „bástyaernyőjének” részei voltak – egy 4 méter magas, fából készült díszes védőfal – , amely a katedrális kórusát és szentélyét eltakarta a belső terektől, azaz a hajóktól. A szobrok a 13. században készültek, de a 18. század elején a változó esztétikai ízlés és XIV. Lajos napkirály követelései miatt leszerelték őket, ami azt eredményezte, hogy 300 évig nem is dokumentálták hollétüket – ír a feltárások eredményéről az IN.
A párizsi Museé de Cluny-ban a nyáron mintegy 30 szobortöredéket állítottak ki a bástyáról származó szobrokból.
A Notre-Dame székesegyház területén több mint 400 embert temettek el, és a régészek nagy meglepetésére, a padló alatt egy ólomszarkofágot találtak. Ezt a toulouse-i egyetemi kórházban röntgensugarak segítségével elemezve kiderült, hogy egy Antoine de la Porte nevű, 1710-ben elhunyt főpap maradványait találták meg. A régészek már a szarkofág átvilágítása előtt is arra következtettek, hogy a főpap holtteste egy jelentős vallási vezetőhöz tartozott.
Az ásatások során talált másik meglepő felfedezés is egy 16. századi költő, Joachim du Bellay sírja volt. Az korábban is köztudott volt, hogy a művészt a székesegyházban temették el, Besnier csapatának pedig sikerült felfedezni a sír pontos helyét is.
A du Bellay maradványain végzett elemzések során lovas sérülésekre, tuberkulózisra és agyhártyagyulladásra utaló nyomokat találtak. Mielőtt azonosították volna, a régészek Le Cavalier becenevet adták neki az intenzív lovaglásra utaló csontváznyomok alapján. Azt még mindig nem tudni, hogy miért temették a költőt a kereszthajó alá az oldalkápolna helyett, de a szakértők szerint a legvalószínűbb, hogy ideiglenesen akarták csak ide temetni.
