Így készül a gazpacho kevésbé ismert rokona, az ajoblanco

Bár az ajoblancót gyakran fehér gazpachóként emlegetik, története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, mint paradicsomos rokonáé. Eredete egészen a római kori Hispániáig vezethető vissza, később pedig a dél-spanyol Andalúzia jellegzetes fogásává vált.

Külön érdekesség, hogy az étel alapanyagai már jóval azelőtt elérhetők voltak a térségben, hogy a paradicsom megérkezett volna az amerikai kontinensről. Pedig ma szinte elképzelhetetlen lenne nélküle a klasszikus spanyol gazpacho.

Az ajoblanco selymes, krémes állagát a mandula, a kenyér és a fokozatosan hozzáadott extra szűz olívaolaj adja. A sherryecet kellemes savasságot kölcsönöz neki, a nyers fokhagymával azonban érdemes mértékkel bánni, hiszen intenzív íze könnyen elnyomhatja a többi hozzávalót.

• 140 g hámozott mandula
• 2 szelet szikkadt fehér kenyér
• 1 kisebb gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál sherryecet
• 1 savanykás alma, például Granny Smith
• 240 ml hideg víz
• 60 ml extra szűz olívaolaj
• só ízlés szerint
• néhány szem zöld szőlő a tálaláshoz (opcionális)
• pár darab jégkocka (opcionális, ha azonnal tálalnánk)

1. A mandulát érdemes előző este vízbe áztatni, hogy másnap könnyebben tudjuk egészen krémesre turmixolni.
2. Tegyük a szikkadt kenyeret a turmixgépbe, öntsük rá a hideg vizet és egy teáskanál sherryecetet, majd adjuk hozzá a leszűrt mandulát, a meghámozott, felkockázott almát és a fokhagymát.
3. Turmixoljuk teljesen simára, majd sózzuk, szükség szerint pedig adjunk hozzá még egy kevés ecetet.
4. Járó gép mellett lassan csorgassuk bele az olívaolajat, hogy selymes, egységes állagot kapjunk.
5. Ha azonnal tálalnánk, turmixoljunk bele néhány jégkockát is, amúgy pedig tegyük hűtőbe, amíg alaposan lehűl.
6. Tálaláskor tegyünk a tetejére felszeletelt zöld szőlőt, végül locsoljuk meg kevés extra szűz olívaolajjal.

(Recept)