A világ legrejtélyesebb fenyője érthetetlen módon az Egyenlítő felé dől

A természet mindig képes meglepni minket, és ennek egyik legjobb példája a Cook-fenyő (Araucaria columnaris). A fa különlegességét az adja, hogy a csúcsai különböző helyeken eltérő irányba mutatnak. De mi rejlik ennek a furcsa jelenségnek a hátterében?

A szokatlan irányba növő fenyők rejtélye már évek óta foglalkoztatja a kutatókat.

De mitől olyan különlegesek ezek a fák?

Fotó: Shutterstock

A Cook-fenyő (Araucaria columnaris) eredetileg Új-Kaledóniából származik, amely Ausztrália keleti partjaitól található. Nevét James Cook kapitányról kapta, aki a 18. században fedezte fel a fajt. Ma már világszerte elterjedt, többek között Ausztráliában, Thaiföldön, Srí Lankán és az Egyesült Államokban is megtalálható.

A fák általában 60 méter magasra is megnőnek, ágaik viszont viszonylag rövidek, ami különleges, keskeny megjelenésüket kölcsönzi számukra. Azonban a legérdekesebb jellemzőjük kétségtelenül a kanyargós, nem egyenes formájuk, ami a tudósok figyelmét is felkeltette. Az egyik ilyen kutató Matt Ritter kaliforniai biológia professzor, aki először azt feltételezte, hogy a fák minden esetben dél felé nőnek. Azonban ezt a teóriát nem tudta megerősíteni, mivel addig alig volt olyan tanulmány, amely foglalkozott ezzel a jelenséggel.

Végül Ritt úgy döntött, hogy konzultál egy ausztráliai kollégájával, Dean Nicolle-lal. Megkérdezte Nicollet, hogy Ausztráliában is dél felé dőlnek-e a fák, ám a növényszakértő válasza rögtön megcáfolta Ritt feltételezését: Ausztráliában ugyanis a fenyők pontosan az ellenkező, északi irányba hajlanak.

A felfedezés után Ritt gyorsan rájött, hogy az északi féltekén a fák dél felé, míg a déli féltekén északi irányba hajlanak. Következő elmélete az volt, hogy a Cook-fenyőket valószínűleg az Egyenlítő vonzza. Ahhoz azonban, hogy ezt bizonyítani is tudja, kutatásba kellett kezdenie.

Nicolle-lal együtt végül öt kontinensen körülbelül 256 Cook-fenyőt vizsgáltak meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak hogy a fák az Egyenlítő felé dőlnek, hanem minél távolabb van egy fa a Földet két részre osztó vonaltól, annál nagyobb a dőlésszöge.

De mi a magyarázat a jelenségre?

A jelenség magyarázatára több elmélet is létezik. Az egyik szerint James Cook csupán olyan magokat vitt magával, amelyek hajlamosak voltak dőlni, ezzel pedig véletlenül csökkentette a faj genetikai sokféleségét. Eszerint az Egyenlítőtől távolabb eső helyeken azért nagyobb a dőlésszög, mert a fenyőknek nehézséget okozott az új környezetükhöz való alkalmazkodás.

Egy másik elmélet a gravitációval magyarázza a Cook-fenyők dőlését. A legtöbb fa fiatal korában a nap felé hajlik, de idővel egyenesen felfelé nő. Ezt a jelenséget graviotropizmusnak nevezik, ám a Cook-fenyők esetében úgy vélik, hogy hiányzik ez a gravitációval kapcsolatos képesség, így felnőtt korukban nem nőnek egyenesen, hanem továbbra is az Egyenlítő felé hajlanak.

Egy harmadik elmélet a jelenséget mágneses erőkkel hozza összefüggésbe, és a Coriolis-erőhöz hasonló hatást tulajdonít neki. A Coriolis-erő értelmében a légáramlatok ellentétes irányba mozognak az északi és a déli féltekén.

A kutatók azonban még mindig nem tudják pontosan, hogy a napfény beesési szöge, a gravitáció vagy a mágnesesség okozza-e a Cook-fenyők hajlását. Azonban a The Travel szerint Ritt és csapata nem hagyják abba a kutatást, így előfordulhat, hogy a közeljövőben végre választ kapunk a rejtélyre.

természet rejtély csoda