2026-07-24
Létezik egy tó Dél-Amerikában, ahol szüntelenül villámlik
Sötétedés után a Maracaibo-tó vidéke gyakran úgy fest, mintha valaki újra és újra felkapcsolná az eget. A Venezuela északnyugati részén megfigyelhető catatumbói villámlás az év akár 260 napján is felragyoghat, a legaktívabb időszakokban pedig percenként átlagosan 28 villám cikázik a felhők között. A látvány évszázadok óta lenyűgözi az utazókat, olyannyira, hogy a hajósok pedig már a 16. században természetes világítótoronyként használták.
A jelenség a Catatumbo folyó torkolatvidékén alakul ki, ahol a folyó a Maracaibo-tó délnyugati részébe ömlik. Bár a vízfelületet mindenki tónak nevezi, valójában inkább egy hatalmas, a Karib-tengerrel összeköttetésben álló lagúnára vagy tölcsértorkolatra hasonlít.
A villámok szokatlan gyakoriságát a környék földrajza magyarázza. A Maracaibo-medencét több hegylánc, köztük az Andok északi nyúlványai fogják közre. Napközben a víz nagy mennyiségű hőt raktároz el, amely estére felszabadul. A meleg, párás levegő ekkor felemelkedik, majd összeütközik a hegyek felől érkező hűvösebb légtömegekkel. A találkozásból gyorsan növekvő zivatarfelhők születnek. Mivel a hegyek részben csapdába ejtik a légáramlásokat, a viharok lassabban vonulnak tovább, így ugyanazon a területen hosszú órákon át villámlhat.
Éppen ezért keltett feltűnést, amikor 2010 elején a villámok több mint öt hónapra eltűntek. A kutatók az El Niño hatásával magyarázták a rendkívüli szünetet. Az éghajlati jelenség súlyos aszályt okozott Venezuelában, emiatt csökkent a tó vízszintje, visszaesett a párolgás, a levegő pedig szárazabbá vált.
A zivatarfelhők így elvesztették legfontosabb utánpótlásukat: a nedvességet. Amikor az El Niño fokozatosan gyengült, visszatért az eső, helyreállt a vízszint, és a légkör ismét alkalmassá vált a viharok kialakulására.
(BBC)
