Több ezer éves mesterséges szigetre bukkantak kutatók Skócia partjainál Több ezer éves mesterséges szigetre bukkantak kutatók Skócia partjainál
Illusztráció
Fotó: Zunnoon Ahmed/Unsplash

2026-05-22

  • Drive
  • Outdoor
  • Több ezer éves mesterséges szigetre bukkantak kutatók Skócia partjainál

Több ezer éves mesterséges szigetre bukkantak kutatók Skócia partjainál

Ötezer éves mesterséges szigetet tártak fel Skóciában, amely még Stonehenge-nél is régebbi lehet. A Lewis-szigeten, a Loch Bhorgastail sekély vizében álló földdarab ráadásul ember alkotta építmény: egy kisméretű, tóba emelt sziget, amelynek történetét most új képalkotási módszerrel sikerült részletesebben rekonstruálni.

A crannogok Írországban, Skóciában és Walesben ismert mesterséges szigetek, amelyeket tavakban, mocsarakban vagy torkolatokban alakítottak ki. Pontos szerepük máig nem teljesen tisztázott, de a kutatók szerint a közösségi élet fontos helyszínei lehettek. A most vizsgált skót sziget különlegessége, hogy a neolitikumból származik, vagyis a Brit-szigetek legismertebb őskori emlékei közül többnél is korábbi.

A Southamptoni Egyetem és a Readingi Egyetem kutatói a víz alatti régészet egyik nehéz problémájára is megoldást kerestek. A sekély víz ugyanis kifejezetten bonyolult terep: az üledék, a hullámzás, az úszó növényzet és a visszaverődő fény mind torzíthatja a képet. A csapat ezért sztereofotogrammetriát alkalmazott, vagyis több, egymást átfedő felvételből épített pontos háromdimenziós modellt. Két vízálló kamerát rögzítettek egy keretre, majd búvárok mozgatták őket centiméteres pontossággal a tóban.

 

Az eredmény olyan részletes modell lett, amely a sziget víz feletti és víz alatti részeit egyetlen összefüggő szerkezetként mutatta meg. A kőburkolat alatt réteges fa- és gallyszerkezetet találtak, a környező vízből pedig több száz neolitikus kerámiadarab került elő – köztük tálak és edények töredékei.
Egyre bővülő erődítmény

A vizsgálatok szerint a crannog első formája egy nagyjából 23 méter átmérőjű kör alakú faállvány lehetett, amelyet gallyakkal fedtek be. Később, a bronzkorban újabb gally- és kőrétegekkel bővítették, majd további építési szakaszok következtek. Egy ideig kőgát köthette össze a parttal, ez ma már a víz alatt húzódik.

A kutatók szerint a sok kerámia, az ételmaradványok és a megmunkált kövek arra utalnak, hogy a szigetet közösségi eseményekhez, főzéshez vagy lakomákhoz is használhatták. Bár a pontos funkció továbbra is rejtély, az biztosnak tűnik az IFLScience szerint, hogy létrehozása jelentős munkát, szervezettséget és erőforrást igényelt.

A módszer egyúttal új lehetőséget adhat más sekély vízben rejtőző őskori lelőhelyek feltárására.