2025-07-11
Látványos kristályokkal van tele a barlang, de életveszélyes a látogatása
A természeti látványosságokat nem csak a felszín felett kereshetjük: Mexikó egyik legérdekesebb pontja például a föld alatt rejtőzik. Az Óriáskristály-barlang habár tényleg lenyűgöző, megközelítése komoly egészségügyi kockázatot jelent.
Mexikó északi részén, Chihuahua városának közelében rejtőzik a több mint 300 méteres mélységig lenyúló Óriáskristály-barlang. A barlang a Sierra de Naica-hegység alatt húzódik, területét pedig 2000-ben fedezték fel a térségben zajló bányászati munkák révén. Azonban hamar fény derült arra, hogy a barlang meglátogatása komoly kockázatokat jelen, ugyanis az itt tapasztalható magas hőmérséklet és páratartalom halálos azokra nézve, akik túl sok ideig tartózkodnak területén. Ez persze csak a tudósok révén derült ki, akiknek értelemszerűen muszáj volt lemenniük.
Az Óriáskristály-barlangban a hőmérséklet gyakran 45 és 58 Celsius-fok között mozog,: hasonló értékekre lehet számítani a világ egyik leforróbb és leghalálosabb területének tartott kaliforniai Halál-völgyben. A brutális forróság és a közel 100 százalékos páratartalom pedig nem kedvez az életnek: az emberi test lent járva percek alatt túlmelegedhet, a páratartalom pedig tüdőödémát (vizesedést) okoz.
És akkor az már csak egy „apróság”, hogy a pára miatt a barlang rendkívül csúszós, és mivel az tele van éles kristályokkal, egy lépés is végzetes lehet. De hogyan tudták mégis bejárni területét a tudósok? A kutatók expedícióját rengeteg előkészület előzte meg: a szakembereknek először is egy speciális hűtőruhát kellet felhúzniuk és légzéssegítő maszkokat is kaptak. Ezek nélkül ugyanis maximum 10 percet tudtak volna eltölteni a barlangban, így viszont nagyjából 1 órájuk volt a felfedezésre.
A becslések szerint a barlang mintegy 26 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor a Sierra de Naica alól elkezdett felfelé áramlani a magma. A folyamat során a hideg víz segített egy anhidrit nevű ásvány kioldásában, amely végül gipszkristályok kialakulásához vezetett. Az anhidrit így a víz hőmérsékletének csökkenésekor lebomlott, majd idővel óriási gipszkristályokat képzett.
Egy tanulmány azt állítja, hogy a gipszek 53-57 Celsius-fokon kristályosodtak ki, tehát a mexikói barlang elképesztő hőmérséklete különös módon tökéletes lehetőséget biztosított a növekedésükre. Érdekesség volt viszont, hogy a kutatás szerint az itteni gipszkristályok növekedési üteme lassabb, mint bármely eddig mért kristályé, ami már csak azért is lenyűgöző, mert a barlang legnagyobb osztlopa az 55 tonnás súlyt is eléri.
A The Travel mindenesetre hangsúlyozza, hogy a századforduló óta folyamatosan csökkent a gipszkristályok kialakulásához nélkülözhetetlen víz mennyisége a barlangban, ami veszélyezteti a természet csoda fennmaradását. Némivel jobb hír, hogy a 2017-ben a barlangot elárasztotta a víz egy közeli bányában történt baleset miatt, ami bár feltételezhetően elősegítette a kristályok növekedését, a tudósok erről még mit sem tudhatnak, hiszen a víz teljesen elzárta a barlangot.
Olvasd ezt is!


