2024-11-17
Szinte mágnesként vonzza a turistákat a „Halál vasútja”
Hasonlóan a kaliforniai Death Valley Nemzeti Parkhoz, amikor a „halál” szó szerepel egy látványosság nevében, akkor gyakran valamilyen veszélyes vagy zord környezetre kell gondolnunk, ami próbára teszi a látogatókat. Így van ez a thaiföldi „Halál vasútjaként” ismert vonal esetében is, amely bár lenyűgöző tájakon halad el, sötét múltra tekint vissza. De mi történt itt, és miért kapta a járat a hírhedt nevét?
Thaiföld buja tájait autóval is felfedezhetjük, de a vasúti közlekedés rajongóinak kihagyhatatlan élmény a „Halál vasútja” néven ismert vonat, amely Thaiföld és Mianmar között közlekedik. A vasútvonal építése a második világháború idejére nyúlik vissza: a japán hadsereg ekkor már elérte Délkelet-Ázsiát, de az 1942-es Midwayi csatában súlyos vereséget szenvedtek el az Egyesült Államokkal szemben.
Ez jelentős hatással volt a japán haditengerészet utánpótlási vonalaira, köztük a Burmába (Mianmarba) vezetőkre is, amelyek védtelenekké váltak. Mivel a japán hadsereg India megtámadására készült, a logisztikai problémák súlyosan veszélyeztették terveiket. Ennek orvoslására döntöttek úgy, hogy megépítenek egy 415 kilométer hosszú vasútvonalat Thaiföld és Dél-Burma között. A tervezett pálya azonban szinte teljes hosszában sűrű dzsungelen vezetett keresztül, és több mint 600 hidat, valamint számos viaduktot, töltést és vájatot kellett építeniük, hogy a vonat képes legyen végigjárni az útvonalat.

A vasútvonal kiépítése végül 12 hónap alatt befejeződött, ám a munkálatokat nem a két végállomástól indították el, hanem a japánok az egész vonal mentén mintegy 100 munkatábort hoztak létre, így a 260 ezer munkás egyszerre dolgozott a különböző szakaszokon. Azonban a körülmények rendkívül zordak voltak, különösen a távoli helyszíneken, ahova nehéz volt eljuttatni az élelmet, gyógyszereket és felszereléseket – ezt az Ausztrál Nemzeti Múzeum ismertetője is kiemeli.
Nem meglepő tehát, hogy a halálozási ráta rendkívül magas volt: az ázsiai (kényszer) munkások mintegy fele életét vesztette, de a szövetségi hadifoglyoknak is körülbelül egynegyede elhunyt. A legtöbben éhezés, túldolgoztatás és különféle betegségek következtében haltak meg. A háború végére a túlélők rendkívüli mértékben lefogytak, a tápanyaghiány pedig kedvezett a kolera, malária, vérhas és trópusi húsevő fekélyek terjedésének.
A Death Railway ma népszerű célpont a katasztrófaturisták körében. Kancsanaburiból indulva az egyik legfontosabb megálló a Háborús Temető, míg egy másik kiemelt helyszín a meredek sziklafalba épített Tham Krasae viadukt. Az elhunytak emlékét őrzi a Khwae Yai folyó (más néven: nagy áldozat) fölé emelt híres River Kwai híd is, amely akkoriban kulcsfontosságú szerepet játszott. Itt több mint kétezren dolgoztak. A Burma-Thaiföldi Vasút történetét David Lean Híd a Kwai folyón című filmje is feldolgozta, amely Pierre Boulle 1952-es azonos című regényén alapul.