2025-11-13
Ugyanolyan szép, mint Marokkó, csak nincsenek turisták
Miközben Észak-Afrika számos városában hömpölyögnek a turisták, Algéria csendben várja, hogy felfedezzük. Ez a hatalmas ország – a Szahara és a Földközi-tenger között – mindazt megadja, amit Marokkó vagy épp Tunézia kínál, csak épp tömegek nélkül.
Minden országfelfedező túrának Algírban, a fővárosban kell kezdődnie. A város, amelynek múltja a föníciaiak idejéig nyúlik vissza, máig őrzi a római, oszmán és francia hatásokat: meredek utcák, art deco homlokzatok, fehérre meszelt házak a tengerparti dombokon. A kasbah, a város történelmi negyede, labirintusszerű utcáival és illatos piacával olyan, mintha megállt volna az idő.
A pultokon gránátalmák, datolyák és fűszerek illata keveredik, de hiányzik az a nyomasztó turistazaj, amely sok arab várost jellemez. Itt az árusok valóban a helyieknek árulnak, nem a szuvenírt kereső tömegnek.
Algírból keletre, Constantine városa már önmagában csakugyan kihagyhatatlan program. Egy mély szakadék felett épült, ahol több híd – köztük a híres Sidi M’Cid függőhíd – köti össze a város két oldalát. Innen kétórányira fekszik Djemila, a „gyönyörű város”, ahol 2 ezer éves római romok között sétálhatunk teljes békességben. A mozaikok, a fórum és az amfiteátrum precízen őrzik egykor virágzó civilizáció emlékét.
Aki tovább merészkedik délre, eljut Djanetbe, a Szahara szívébe. Innen indul a kaland a Tassili n’Ajjer Nemzeti Parkba, ahol a homokkő falakon több ezer éves barlangrajzok mesélnek egy olyan időről, amikor ezen a tájon még folyók kanyarogtak, és zsiráfok, elefántok barangoltak. A mai aranyló homoktengerben ez már szinte hihetetlen, de a látvány felejthetetlen: végtelen dűnék, narancsszínű fények, és a világ egyik legősibb művészeti gyűjteménye, mindezt a természetbe vésve.
A pozsonyi repülőtérről már egy – leggyakrabban barcelonai – átszállással el is juthatunk Algírba.
Forrás: Independent
Olvasd ezt is!
